Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1959-1960
1960. február 3., IV. egyetemi tanácsülés - Egyetemünk Üllői u. 25. sz. alatti leánydiákotthona helyzetéről készült jelentés megbeszélése
18 17. Egyetemünk ffllgi-u 25.ez. alatta leánydiákotthona helyzetéről készült .jelentje megbeszélése. Rektor: üdvözli ezen napirendi ponthoz meghivott Setényi István elvtársat. Jelenti, hogy Hetényi elvtárs Egyetemünk Üllői-u 25.az. alatti leánydiak- otthonának megvizsgálásáról készült jelentését a Tanács tagjai sokszorosítva megkapták /4.sz.melléklet./ , Törő professzor elvtárs Moszkvában van ezért felkérte Tarján dékán elvtársat, hogy ezen kérdés megtárgyalásában, mint a Kollégiumi Bizottság előző elnöke résztvenni szives legyen. Kéri a Tanács tagjait, hogy bizalmas anyagról lévén szó, a sokszorosított jelentést az ülés" után adiák le. Tarján; Hetényi elvtárs jelentését érdeklődéssel olvasta. A jelentés sok értékes gondolatot vet fel ás eléggé teljes képet nyújt a valóságos helyzetről. Bevezetésképpen egy hiányosságot emlit meg, ugyanis ez a jelentés nem fejlődésében tárgyalja a diákotthonok helyzetét, s ezért nem lehet egészen teljes a kép. A jelentésben foglalt javaslatok 1. pontjában Hetényi elvtárs azt javasolja, hogy a kollégiumi tanács munkáját az Egyetem mintegy másféléves időszakre terjedően központi kérdésévé, tegye. Megjegyzi erre a javaslatra, hogy a diákotthonok kérdése évek óta központi kérdése az Egyetemi Tanácsnak. Kevés olyan tanácsülés volt, amelyen ne foglalkoztak volna diákotthoni kérdésekkel. Ez a javaslat tehát már megvalósult. Ennek ellenére mégis a diákotthonokkal kapcsolatban komoly problémák vannak, de ez nem abhól ered, hogy talán illetékes állami, párt, stb. szervek nem foglalkoztak volna kellő súllyal ezekkel a kérdésekkel és nem tekintették volna központi kérdésnek. A probléma tehát abban van, hogy e kérdésekkel való foglalkozás csak az Egyetemi Tanács, a KISZ, a Gazdasági Igazgatóságra korlátozódtak és már az intézetekig, de különösen a diákotthon igazgatókig vagy diákbizottságokig sem mentek úgy le a problémák, ahogy kellett volna. Egyik napról a másikra nem lehet ezeket megoldani, azonban látni kell, hogy 1956. óta nagy fejlődés következett be politikai, nevelési, gazdasági stb. vonalon egyaránt. Ezért kapunk helytelen képet, ha csak a mai helyzetet regisztráljuk és nem fejlődésében nézzük a dolgokat. Természetesen
