Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1959-1960
1960. január 21., Össztanári értekezlet - Beszámoló a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. Kongresszusáról
18 Somogyi_: Kiss professzor elvtárs első hozzászólásához megjegyzi, hogy a mikroszkóp kondenzor kérdését részleteiben nem ismeri, de mégis ezzel kapcsolatban egy kérdést szeretne felvetni : a kongresszus hangja, nem utolsó sorban Kádár elvtárs referátuma, és zárszava alapján, olyan volt, ami talán még soha nem jellemezte a politikai összejöveteleket, emberi melegség és közvetlenség jellemezte a kongresszust. Minden kérdés mögött ott állott az ’’ember", hogy jobb legyen az embernek, akiért minden történik, és aki gondjaiban, bajaiban segitséget vár. Mindenki volt már olyan helyzetben, amikor nagyon jól esett, ha segitséget kapott*. Hosszú évekig mondták, ho^y legfőbb érték az ember és ez gyakorlatban sokszor mégsem valósult meg. A kondenzor hosszú ideig foglalkoztatta a tudományos közvéleményt. A kongresszus tanúsága, hogyha valakinek problémája van és segítségre van szüksége, ne úgy közeledjünk ahhoz, hogy eleve rossz, hanem segitőkészséggel. Issekutz professzor elvtárs felszólalásában bizonyos fokig cáfolja, hogy a professzorok nem volnának marxista gondolkodásúak. Még ők is - a régebbi professzorok - akiknek világszemlélete már nem fejlődik olyan gyorsan , megváltozottnak tartják a világszemléletüket. Ez nem is képzelhető el másképpen, mert az egyén nem vonhatja ki magát környezete hatása alól, szükségszerűen együtt kell haladnia bizonyos sebességgel környezetével. így van ez a professzorok egy részévéi is. Meggyőződése, hogy pl. Kiss professzor soha nem fogja elfogadni a marxista világnézetet, mégis együtt tudnak dolgozni egy sor kérdésben, még politikai kérdésben is fogunk tudni együtt haladni azért, mert mindannyiunkat foglalkoztat a közös cél. Annak ellenére mondja ezt, hogy két alapvetően különböző világnézetről van szó, amelyről vitatkozni kell. Azonban még az ilyen ideológiai állásfoglalás mellett is törekedni kell arra, hogy a fiatal generáció el tudja sajátítani a helyes marxista világnézetet. Ilyen értelemben egyet tud érteni Issekutz professzor_ elv- társsal, mert igy megvan a lehetősébe, hogy a következő generáció ilyen marxista szemléletben éljen és dolgozzék. Jóllehet, hogy az őskereszténység bizonyos közösségi társadalmi formákat ismert, mi azonban mégis inkább a marxista-leninista, materialista politika alapján állunk és ez szabja meg politikánkat. Tarján professzor elvtárs felvetette, hogy a részletkérdések megtárgyalása hogyan legyen. Úgy gondolja, hogy többféle szine, hangulata van ennek a kérdésnek, az ideológiai konferenciákon na^y lehetősége van a vitáknak és nézetek kicserélésének, de ha ilyen kivánság merül fel, össztanári értekezleten is lehet még tárgyalni a kongresszus kérdéseit, de helyes, sőt szükséges, tanszéki értekezleteken megvitatni e kérdéseket részleteiben. A fiatalság nevelésével kapcsolatban is szólt Tarján professzor elvtárs és megállapította, hogy a fiatalság egy részé %io