Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1959-1960
1960. január 21., Össztanári értekezlet - Beszámoló a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. Kongresszusáról
11 jelentős része a szocialista ellátást fogja igénybe venni, tehát egyre kevésbbé van szükség a magánrendelőkre. Ha ezt esetleg egyeseknek nehéz is tudomásul venni, mégis tudomásul kell venni. A mi orvostársadalmunknak azonban semmi oka sincs arra, hogy rossz néven vegye ezt az intézkedést, mert nem lehet a párt politikájával egyetérteni általánosságban, de semmivel egyetérteni, ami esetleg az egyént kissé rossz oldalról érinti. Ha végiggondoljuk ezt a rendeletet és valaki úgy érzi, hogy ez részére sérelmes, ezt a sérelmet mégis parírozza azzal, hogy az egyéni érdek is lényeges, de végső fokon a közérdek a legfontosabb a szocialista társadalomban. Foglalkozik a lakáskérdéssel. Elmondja, hogy a párt- bizottságra sokan jönnek ezzel a problémával, s közlik, hogy őket milyen rosszul érinti ez a rendelet. A rendelet nem mondja, hogy nagyobb lakás nem jár valakinek, azonban ezt meg kell fizetni. Nagyon sok embernek igen rossz a lakásviszonya és a közérdeket az szolgálja, hogy ezen valamilyen formában segitsünk. Úgy gondolja, hogy a szocialista társadalom szempontjából igen fontos rendelet ez a lakásrendelet. Ennél is kihangsúlyozza a közérdek jelentőségét. Megállapította a kongresszus a tudományos munka fontosságát. Leszögezte egyértelműen, hogy nagyon lényeges a tudományos munka támogatása. Kádár elvtárs azt mondotta : a tudományos munka támogatása évről- évre növekszik. Van azonban ennek a tudományos támogatásnak egy másik oldala is. Egyik oldala az, hogy a párt és a kormány támogatja, a másik oldala az, hogy a párt és a kormány kívánságokkal is fellép a tudomány művelőivel szemben. Egyik kivánság, hogy a tudományos munkát végzők neveljenek olyan tudományos kádereket, akik tovább fogják vinni a tudományos munkát. A másik lényeges dolog a szervezettség. Arról van szó, hogy az iparban és a mezőgazdaságban fokozottan törekszünk a szervezettségre, tehát ezen a téren is törekedni kell. Nem szeretné, ha a kutatás társadalmi szükségességét félreértenék, az elvont tudomány fontosságát ugyanúgy hangsúlyozta a kongresszus, mint a célirányos tudományét. A tudományos munkát végző tudósok, tudósjelölteknél szükséges a fokozott társadalmi aktivitás is. Eljutottunk egy olyan kérdéshez, ami a mi rendszerünknek egy alapvető sajátossága, elvárjuk, hogy mindenki kivétel nélkül társadalmilag aktivan kapcsolódjon bele a feladatok végzésébe. A társadalmi életben való részvételével, bírálatával szavakban és tettekben is segitsék ténylegesen kijavítani a hiányosságokat és szélesitsék ki a rend-