Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1958-1959

1959. június 10. , X. egyetemi tanácsülés - A klinikai ambulanciák bevonása a területi betegellátásba

Balogh: A saját szakmájára vonatkozólag elmondta a véleményét, ezen kívül újabb lehetőségeik nincse»~ nek mindaddig, ómig végre nem hajtják a kar fejlesztését. Nagyon sok iskolát, illetve iskolás gyermeket látnak el. Szájsebészeti eseteket, konziliáriusi tevékenységet kiterjedten tudnak vállalni. Náluk egy elég sajátos helyzet van, ugyanis az Sztk betegek zöme nem vehető oktatás céljából igénybe, mert a betegeknek nincs idejük arra, hogy a hallgatók által végzett lassú kezeléseket kibírják. Nekik ráérő emberekre van szükségük, ezért nem nagyon alkalmasak arra, hogy egy teljes körzeti rendelést vállaljanak.

Rektor: ügy látja, hogy a professzorok egy része nem látja az Egyetem előtt álló lehetőségeket, hanem még ma is egy szinte visszahúzódó szellemben gondolkodik. Nem szabad úgy elképzelni az egyetemi oktatási rendszerünket, hogy ehhez nem lehet hozzányúlni. A Szovjetunióban pl. ciklikus képzés van, ahol pl. 3 hónapig csak gyermekgyógyászattal, vagy csak fogászattal foglalkoznak. Nálunk szét van osztva az oktatás. Ha mi is meg tudnánk valósítani a ciklikus képzést, ez jMigfr óriási lehetőség volna. Ha ez megvalósulna, ehhez 'a Képzési módszerhez nem elegendő a meglévő klinikai ambulancia anyaga, hanem kellenek ezek a tanácsi Sztk szinten lévő orvosi tevékenységek is. Ezért szinte nem érti Petényi professzor jelentését, aki a területi orvosi munka végzése élői teljesen elzárkózik.

A következőkép látja a lehetőségeket: Természetesen megmarad a klinikáknak az eddigi un. klinikai ambulanciája. Az ország betegellátásában ma még mindig 34-35 % az államilag nem biztosított és csak 5 év alatt lesz a biztosítottak száma mintegy loo %-os. Addig szükség van a régi jellegű klinikai ambulanciákra is. De fea most szerveznek ilyen sztk. jellegű rendelést, a klinikákon megvan erre a lehetőség, ehhez státusokat is adnak, rendelési órákat, takarítószemélyzetet stb.

Hármas jellegű rendelésről volna szó: 1./ Konziliáriusi tevékenység, 2./ kerületi jellegű szakorvosi rendelés, 3./ területi jellegű körzeti orvosi ’Jrenáoíóo» Ezáltal hozzájutunk egy speciális beteganyaghoz, amelyet részint az oktatásban is fel tudunk használni, részint az SzTK orvosi teendőkkel kapcsolatos tudnivalókat tanítani tudjuk a hallgatóságnak, amire eddig nem volt alkalom. ’ Ha pl. odacsatolnak mondjuk a klinikájához egy területet, ahol van looo gyerek egy orvosra, éa ehhez adnak eg/ körzeti gyermekgyógyász orvosi állást, akkor ő a gyermekgyógyászat minden szintjét tudja oktatni. Ez az egyik nyereség. A másik nyereség, hogy az idősebb érdemes emberek most félnek, hogy hová kerülnek klinikai szolgálati idejük letelte utáni Ilyen orvosi munka ellátása mellett nem szakadna el a klinikától, azzal, kontaktusban maradna, csupán nem az egyetem státuson, hanem Sztk orvosi álláson működne.

Nem gondolták át a professzor ely társak eléggé ezeket a lehetőségeket; A legmagasabb konziliáriusi tevékeny-