Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1958-1959
1959. május 20., IX. egyetemi tanácsülés - Az Egyetemi Gyógyszertár 1957 évi munkájáról és a Fővárosi Tanács Eü. Osztálya által végzett felülvizsgálatról szóló jelentés
-39UZ állományilag azonban a sebészeti klinika dolgozója, és helyette Karácsonyi tanársegéd látja el a gyógyszerfelelősi teendőket, aki még Tóth Gábor működése alatt, mint munkatárs szintén már szerepelt, mint gyógyszerfelelős. Itt végeredményben a felelősség már akkor is Karácsonyi tanársegédé volt, amikor Tóth Gábor mint vezető gyógyszerfelelős a klinikán működött, tehát a folyamatban nem okozott zavart az ő áthelyezése. Az a megoldás, hogy a klinikákon egyes különálló részlegeknél külön rendelőkönyvek vannak, ez erősen lecsökkenti a bürokratikus megoldást, mert ellenkező esetben a gyógyszerfelelősnek előbb be kell vételezni a gyógyszerraktárba az anyagot, el kell könyvelni, utána a rtg.labor vezetőjének átadni, ki- irni stb. Tehát ha közvetlenül adjuk a gyógyszert a laboratóriumnak.ezzel meg tudjuk akadályozni ezt a hosszadalmas átadás-átvételi munkát. Nem tartja viszont helyesnek, hogy egyes klinikákon a gondnok kezeli a kötszerféleségeket. Meg kell oldani, hogy a gyógyszer-felelős kezébe legyen ez is. A klinikák ellenőrzése során nagyjából azt állapították meg, hogy a rendelet szellemének megfelelően igyekeznek precizen, pontosan eljárni. Hozzá kell füisni talán azt? hogy a gyógyszerfelelősi teendő egyike a leghálátlanabD feladatnak a klinikán azért, mert egy orvos a klinikán nem azért van, hogy gyógyszereket adminisztráljon. Anyagi és erkölcsi felelősséggel tartozik, munkáidéjének nagy részét leköti ez a funkció. Fenti okok miatt kétségtelen, hogy az idősebb tanársegédeink ezt a munkát valamilyen formában a fiatalabb tanársegédekre ruházták át. A fiatalok tekintélye koi*uknál és szaktudásuknál fogva nem olyan nagy, hogy a klinika többi orvosának megrendeléseit mechanikusan, automatikusan ne rögzitse le a rendelőkönyvbe. Ebből kétségtelen adódhatnak hibák, amelyek azonban nem olyan lényegesek. Nem szabad elfelejtkezni arról sem, hogy egyes osztályos ápolónők plus munkaként kénytelenek ezt a precíz elszámolási rendszert vezetni, s a gyógyszerek adminisztrálásában, könyvelésében stb. természetesen nincs meg az a jaratossaguk, mint erre a célra szakképzett embernek. Ettől függetlenül meri állitani, hogy becsületesen elvégzik feladatukat, bár nem mondja, hogy nincsenek hiányosságok, de a rendeletek szellemének megfelelően - ellenőrzésük alapján legalábbis ezt mondhatják - nem lehet komolyabb kifogás. Pékli elvtárs talán emlékszik rá, hogy volt az egydtemi gyógyszertárnak egy kezdeményezése , hogy a gyógyszerfelelősöket, s ezekkel a gyógyszer-elszámolással plus munkát vállaló ápolónőket valamilyen fogában anyagi juttatásban is részesíteni kellene. Ismételten felveti ezt a kérjáést. G