Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1958-1959

1959. május 7., Össztanári értekezlet - Az aktuális politikai kérdések és feladatok megbeszélése

-11tésével. a szocializmus építésével - amikor a fiatal kollegát megtanítjuk, hogy egy SzTK rendelőben mit éa hogyan kell csinálni*

Igen fontos kérdés, amivel sokat fogunk még foglalkozni, a határidős rendelet végrehajtása.

196o jufcius 3o-val lejárnak a kinevezések* Semmiképpen sem szabad, hogy egy olyan hangulat uralkodjon, hogy most mindenki el fog menni ak Egyetemről* Erről sző sincs! Nekünk 9oo orvosra van szükségünk, mégpedig 9oq* kiváló orvosra. Tehát az egyetemen fogjuk tartani, a területről is be fogjuk hozni az egyetemre a minden szempontból legkiválóbbakat; akik szakmai, nevelő, politikai, emberi, etikai szempontból a legjobbak. Es ugyanakkor az egészségügy részére át fogjuk adni azokat, akik az ottani feladatokat a legkiválóbban fogják tudni ellátni. Szorosan kapcsolódnak ezek a káderkérdések azokhoz a határozatokhoz, amelyek az Akadémiára vonatkoznak* Az Akadémián is nagyon komoly politikai munka folyik ezeknek a kérdéseknek a megoldására.

Ezeket a feladatokat úgy kell megoldanunk, hogy azoknak a célkitűzéseknek a megvalósitását segitsük, amelyek a határozatban benne vannak*

Két éven belül meg fog nyilni az Akadémia kutatóintézete. Annak egy olyan létszámfejlesztése lesz, hogy ahhoz, hogy ott fennakadás ne legyen egyrészt, másrészt, hogy az egyetemi intézetek ne szegényedjenek el, nekünk úgy kell dolgozni a fiatal káderek képzése kapcsán, hogy oda is tudjunk adni kádereket, de nekünk is megmaradjanak azok a tudományos káderek, akikre a tudományos munka szempontjából feltétlenül szükségünk van.

Erre nagyon kell vigyázni.

A másik kérdés a szakorvosképzés. Xmlitette, hogy a területi ellátás javitésa a városokban, Budapesten elsősorban a területi szakorvosi ellátás javítása; Nekünk tehát belgyógyászat, gyermekgyógyászat, fogászat, szülészet területén nagyobb tempóban, jól képzett szakorvosokat kell képezni. Tehát ez a két kérdés az, amit a káderkérdésekből kiemel*

Mindezen feladatok megvalósítása a professzorokra hárul zömmel; Ahogy a professzor az intézetében hozzááll egy-egy kérdéshez, túlnyomó többségében az asszisztencia is úgy jár el. Tehát az ő feladatuk, de az ő felelősségük is ezeknek a kérdéseknek a jő megoldása. Itt most mód lesz a végrehajtást részletesen átbeszélni, a Minisztériumnak javaslatot tenni stb., de amit elhatározunk, ehhez a legkeményebben tartsák a professzorok magukat.

A Minisztériumnak nem az az álláspontja, hogy most kisebb etikai vétségeknél rögtön feiígyelmi eljárásokat indítson. A professzor figyelmeztesse, tanítsa tanítványát. De sorozatos hibák elkövetése mégis csak o- da fog vezetni, hogy az Etikai Bizottság fog vele fogUv