Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1958-1959
1959. május 7., Össztanári értekezlet - Az aktuális politikai kérdések és feladatok megbeszélése
-9J hogy a medikusoknak mér menetközben is cég tudunk tani» tani bizonyos eljárásokat, amelyeket igy nem tudunk meg» tanítani, pl. a táppénzre vétel, felülvizsgálás, milyenek az SzTfc rendelési lehetőségek stb. A minisztérium természetesen az aggályainkat figyelembe vette. Többször foglalkoztunk ezekkel a kérdésekkel tanácsüléseken, próbálkoztunk is a központi ágynyilvántartó részére átadandó ágyak számát bőviteni stb. Most a minisztérium, a fővárosi tanács osztályaival együttesen úgy véli, hogy egy uj beutaló rendszert épit ki, amelyik azután a profesz- szorokkal legszorosabb kontaktusban, az oktatás éa a tudományos munka szempontjait is figyelembe véve, fogja a beteg-beutalást végezni, nem pedig azzal a kedvezőtlen módszerrel, amin itt a Tanácsban már oly sokszor vitatkoztunk? Az volna a kívánatos, hogy ezeket a kedvező megoldás módszereket esetleg már most felvetnék a profesz- szor urak, mert a minisztériumnak sietnie kell és minél tovább húzódik, annál nehezebben mennek a dolgok. A harmadik kérdés az általános egészségügyi munka javítása. Úgy véli. hogy nem éltünk eléggé azzal a lehetőséggel, amit a Minisztérium egy korábbi, a káderfejlesztéssel kapcsolatos leirata kezünkbe adott. Ebben a leiratban a Minisztérium a kádermozgatás szempontjából az országot felosztotta 4 részre, és az egyes orvosegyetemekhez csatolt bizonyos megyéket. Például a mi egyetemünkhöz csatolta Budapestet, Pest megyét, Komárom, Győr-Sopron, Vas, Veszp- vém és Nógrád megyéket. Ezek tehát szakmailag nézve a mi patronólásunk alatt álló megyék, amelyekkel most nemcsak kádermozgatás szempontjából tartjuk majd a kapceolatot, és a fiatalok elhelyezése szempontjából, hanem szinte az egész egészségügyi munkában. Tehát a tudományos előadásainkat ekként állítjuk majd be, továbbképző előadásokat tartunk ezekben a megyékben, ahol ezen megyék főorvosai megjelennek. Másrészt lemegyünk ezekbe a megyékbe egy-egy főorvosi értekezletre, és miközben a megye felméri egész egészségügyi helyzetét, meghallgatjuk, hozzászólunk és irányítjuk a szót; Azt hiszi, hogy igy egy rendkívüli nagy mozgást fogunk létrehozni» A másik fcntos kérdés, ami Budapestre vonatkozik, a körzeti munkába való részvétel. Azt hiszi, hogy átmenetileg - amig ki lehet építeni Budapesten vagy nagyobb városokban a körzeti területi szakorvosi ellátást, - ami Szovjetunióban már ki van építve - addig valamiképpen kidolgozva segítségre tudunk menni máris a gyermekgyógyászat, belgyógyászat és egy néhány szakma területén ezeknek a szakorvosi rendelőknek; Mert a területi szakorvosoknak a- llg egy kis hányada csak belgyógyász szakorvos, és még kisebb hányada gyermekgyógyász szakorvos, miközben a területen leginkább ezek a problémák jelentkeznek. Es ha egy gyermekgyógyász látja el azt a körzetet, aminek mondjuk 3o %-a gyerek, vagy egy belgyógyász szakorvos, akkor már nem áramlik a betegek olyan tömege a szakorvosi rendelőkbe, vagy a szakorvosi rendelőkből a felvételre, laboratóriumba stb., mert a betegek túlnyomó részét egy jól képzett szakorvos el tiadja látni - hiszen a magánbetegét * sem küldi egy szakorvos konzíliumra, hanem ellátja otthon.
