Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1958-1959
1959. április 8., VIII. egyetemi tanácsülés - Beszámoló a "Fiatal oktatók tudományos és szakmai fejlődésével foglalkozó Bizottság" munkájáról
-26nikai tömb, ez viszont nem fogja át a kin.3Ő elméleti tömböt. A Kisz munka fogyatékossága melle tarról is szó van, hogy bár a Kisz a maga területén tesz lépéseket, a professzori és az oktatói kar felső része, tehát az idősebbek nem adnak kellő támogatást. Pl. a fiatal oktatók ösz- szehivásánál idősebb oktatókat nem láttunk, a fiatalok e- gyedül voltak, professzorok nem jelentek meg, nézete szerint ez elég súlyos hiba. Ami a fiatalok politikai passzivitását illeti, azt hiszi, hogy ez inkább elszigetelt jelenség. Különösen aktivak a Zoltán klinikán, á külső sebészeten, és phogy már mondta, a belső manuális klinikákon is. A fiatalok szakmai továbbképzését tekintve úgy látja, hogy nincs egységes vonalvezetés valamennyi klinikán. Minden intézetvezető, - vagy legalábbis többségükben - egyéni elgondolásokat érvényesít a fiatalok szakmai továbbképzésénél. Úgy gondolja, hogy a jó példákat általánossá kellene tenni. Példákat tudna mondani arról, hogy az intézetvezető professzorok nem mindenül egyformán támogatják a fiatalok szakmai továbbképzését. Éppen az elmúlt hetekben jelentette ki az egyik professzor, a tudományos dolgozatát iró fiatalnak, aki azt kérte, hogy azt hozzák le valamilyen hivatalos fórumon, hogy várjon, mert még sokan vannak e- lötte. Nyilvánvaló, hogy az ilyen kijelentések professzorok részéről, nem segitik a fiatalok szakmai ambicióját. Ami a külföldi országokkal való kapcsolatot illeti, elmondja, hogy ezt a KISZ a maga területén is előmozdítja. Például felvették a kapcsolatot Leningráddal és a lenin- grádiak azt válaszolták, hogy nagyon szívesen vennék fiatal oktatók kiküldését. A tlakáskérdéssel kapcsolatban egyetért azzal, iiogy ami az áldozatvállalást illeti az orvosok részéről a lakásépítéssel kapcsolatban, ezt úgy lehetne irányítani, hogy az idősebb orvosok vállaljanak áldozatot azért ? hogy ők kint kapjanak lakást és igy a felszabaduló klinikai lakást a fiatalok részére lehetne biztosítani. < Felmerült itt, hogy a fiatal orvosoknak a saját előrehaladásuk szempontjából a legjobb megoldás, ha az egyetem elhagyása után 1-2 évre elméleti intézetbe mennek. Ezzel mindenki egyetért. Gyakorlatilag azonban van egy probléma, amiről nem szoktunk beszélni, és ez a fizetés kérdése. A klinikán a fiatal orvosok mégis csak több pénzhez jutnak, mint az elméleti intézetekben dolgozók. Erről van szó. Ha tehát mi azt akarjuk, hogy a fiatalok végzés után elméleti intézetbe menjenek, akkor egyszersmind azt a problémát is meg kell oldani, hogy anyagilag ne jussanak ezáltal hátrányba. Általában még ehhez azt is hozzá lehet tenni, hogy a kezdő orvosi fizetés nagyon alacsony és ezen is változtatni keli; < Szabó elvtars felszólalásában mondotta, hogy már évtizedes gyakorlat, hogy a tudósképzés első lépcsője az elméleti intézet. Ez igaz. Dehát azért aki 5o évvel ezelőtt iné dúlt el ugyanezen az utón, nem mindig olyan körülmények között indult el, mint a mostani orvosok. Még egy gondolatot szeretne felvetni, és ez a bizottság kiegészitásé. Gömöri professzor elvtárs vetette fel, hogy
