Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1958-1959
1959. április 8., VIII. egyetemi tanácsülés - Beszámoló a "Fiatal oktatók tudományos és szakmai fejlődésével foglalkozó Bizottság" munkájáról
-22szükségük és ezért a most egyetemre kerülők elsősorban elméleti intézetbe kell nogy kerüljenek* ez is egy igen fontos és helyes állásfoglalás amellett, hogy az elméleti intézetekben van a perspektíva, mert úgy lesz jó klinikus valaki, hogyha előzőleg elméleti intézetben dolgozik. Ha ezt megvalósítja az egyetem, akkor egyrészt megoldódóik az elméleti intézetek problémája is, és hogyha az illetéktelen magánpraxist a rendtartásnak megfelelően megnyirbáljuk, talán nem lesz olyan nagy ellentét az elméleti intézetek és a klinikák között, és akkor ez a - véleménye szerint - nem teljesen indokoltan felvetett kérdés meg fog oldódni; dr,Szabó Zoltán: Mindenekelőtt köszönetét mond, hogy meghívták ehhez a napirendi ponthoz. Számukra is igen érdekes tapasztalatokat adhat ennek a jelentésnek a tanulsága annál is inkább, mert elnökségük minden évben .foglalkozott a fiatal orvosok problémájával, természetesen elsősorban a területen dolgozó fiatal orvosokéval. Ha a munkakörükből adódóan vannak is különbségek ezekben a problémákban, bizonyos nehézségek azonban azonosak. A kórházakban dolgozó fiatal orvosoknál pl. nem az a probléma, hogy keveset operálnak, hanem ellenkezőleg a kis létszám miatt túl vannak terhelve, azonban náluk is igen jelentős kérdés a szakképzésük és általában a maguk szakterületén való továbbképzés, aminek egyik akadálya a túlterheltség, a másik akadálya pedig, hogy nem mindenütt foglalkoznak a vezető főorvosok kellőképpen a fiatalokkal. Szeretné elmondani, hogy ezeken a tárgyalásokon és az ezt megelőző vizsgálatok során meg lehetett állapítani, hogy az egyetemről kikerült fiatal orvosok képzettsége elméleti és gyakorlati téren jó. Megmutatkozik ez a kórházakban végzett munkájuknál, és megmutatkozik egy még nehezebb területen; a körzetbe kikerült fiat lóknál. Csömör elvtárs a munkás-paraszt fiatal orvosok aktivitását, illetve passzivitását vetette fel. Helyes az, hogyha itt nem általánosítunk. Egyetért azonban-Sándor elvtárssal abban, hogy nem lenne helyes, hogyha ezt a kérdést nemlétezőnek vélnénk. Hivatkozik arra, hogy van országos viszonylatban is olyan tapasztalat, hogy a fiatalok, és a munkás-paraszt fiatalok is:, passzívak, egyénenként persze változóan. Ennek, az oka természetesen nem egyrétü. Az egyik oka pl. az, hogy a politikailag jó és aktivitásra hajlamos fiatalok, amikor ennek érvéryt akarnak szerezni, bizonyos falba ütköznek. Néha - politikai járatlanságuk, tapasztalatlanságuk folytán - olyan formában aktivizálódnak, hogy ez maga után vonja, hogy ellenállásba ütköznek. Nem akar ennek részleteibe belemenni, de ez egy olyan kérdés, ami felett szemet hunyni nem lehet, nem létezőnek tekinteni nem volna helyes, és amivel foglalkozni kell. Persze ez nem azt jelenti, hogy az osztályhe^y zetük nem arra serkenti őket, hogy valóban ők képviseljék a munkás-paraszt hatalmat, azonban azokat a pro tű. émákat, amik részben bennük, részben a körülményeikben vannak, meg kell oldani, hogy tényleg aktivizálódhassanak és megfelelő politikai munkái, is tudjanak végezni.
