Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1958-1959

1959. április 8., VIII. egyetemi tanácsülés - Miniszteri leiratok

-6szocialista átszervezés meggyorsulásával milyen; hol vannak problémák, hol szorulnak támogatásra. Eltekintve attól, hogy már most is adunk kisegítő orvosokat átmenetileg a területnek, ezt a kérdést,.napirendre kell majd tűznünk. Feladat az is, hogyan tudjuk támogatni £ kórházakat főorvosaik továbbképzési problémájában. Hogyan tudunk ezekre a területekre kimenni és ott esetleg egy egészségügyi kérdés vitájában résztvenniS Úgy gondolja, hogy ezeket a kérdéseket az anyag előzetes elkészítése után napirendre fogja tűzni.

Az értekezlet második napjának napirendje<a MSZMP Politikai Bizottságának (^959. január 13-án hozott) határozata a dolgozók társadalombiztosítási, egészségügyi ellátásáról, lényegében az egészségügyi politikáról szólt. Ez a párthatározat rendkívül fontos, mert egyrészt a megbecsülés fokozódását jelenti, amit pártunk az egészségügy irányában mutat, másrészt támogatás számunkra, hogy hogyan is dolgozzunk. Kiemeli azokat a pontokat, amelyeket a legfontosabbaknak tartott, mert nem tudja részleteiben az egészet ismertetni. ^Somogy i elv- társ majd hozzászól ehhez és igy teljes egészében megismert az elvtársak,amit végrehajtásként tudni kell. A Politikai Bizottság határozata magába!foglalja, hogy az eü*munka javult országunkban. Az orvosok száma mind abszolút értékben, mint lo ezer lakosra számítva emelkedett, a biztosítottak száma is nagymértékben emelkedett. Az orvosok szakmai színvonala általában magas. Az orvosok többségükben több Ízben tanujelét adták szocialista államrendszerünkhöz való hűségűknek és aránylag kis rész az, amely éppen csak ellátja szakmi munkaját,..ágyeVgqik-a vio seinen maradni. Ez igen kedvező ránknézve. Az ország gazdasági fejlődésével a beruházások egészségügyi vonalon nem tartottak lépést a haladással. Az üzemorvosi hálózat sem megfelelő. A körzeti orvosi hálózat fejlesztésre szorul, 14o betöltetlen körzeti orvosi állás van. A járóbeteg-rendelés javult. A rendelőintézetek száma szaporodott, a rendelési órák száma nőtt, a betegek perc-átlaga kielégítő. Ami a fekvőbeteg ellátást illeti - bár 2o ezerrel több'ágy van, mint a felszabadulás előtt, - mégis zsúfoltság van a kórházakban. Az ápolónők száma kevés, a beteg-otthonok, szanatóriumok ágya aránylag ugyancsak kevés. A tbc-s megbetegedések számával - bár a helyzet nagymértékben javult - nem lehetünk megelégedve, mert évenként 3o ezer uj beteg van és nincs elegendő ágy a betegek elhelyezésére. Az általános közegészségügyi-járványügyi helyzet javult, azonban a hepatitis, dysentéria megbetegedés még nagyszámú, a fertőző betegek számára az ágyak száma kevés. Ugyancsak kevés a kórházak körül olyan laboratóriumok száma, amelyek ilyen szempontból segítséget nyújthatnának. A táppénzt kérdésében is javulásra van szükség, mert amig 1953-ban 3.7 % volt, most 4.'5 %. gyógyszerfogyasztás nagymértékben növekedett, ugyancsak nagymértékben emelkedett a nyugdíjasok száma.

Mindez azt jelenti, hogy az egészségügyre jutó anyagi fedezetből aránylag nagy részeket emésztenek meg olyan dolgok,