Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1958-1959

1958. december 10., Össztanári értekezlet - Az Egyetem 10 éves fejlesztési tervjavaslatának megvitatása

-3Hogyan neveljünk jó orvosokat, ha a klinikákon a legprimitívebb higiénés feltételek nincsenek betartva. Az orvosok nevelésében a példa a legfontosabb, ha a medikus nem látja a követendő példát, akkor azt nem is tanulja meg. — A tudományos munka tekintetében az lenne a kivánatos, hogy a Tudományos Bizottságnak nagyobb hatáskör biztosittassék, hogy jobban tudjon irányítani és összefogni, hogy a lehetőségek mellett intenzivebbek legyenek a kutatások. Különösen szükséges lenne, hogy az egyetemi költségvetésben jelentékeny összeg álljon rendelkezésre a tudományosíá munka támogatására. Az iráryitás módja, ha pénzt tudunk adni bizonyos kutatásokra és igy lehet a kutatásokat koncentrálni is. - A gyógyító munka területén az adott viszonyok mellett megtörténik ami lehetséges, továbbfejlődés csak a klinikák említett hiányainak felszámolása után ajfelszerelés éa a személyi ellátottság nagymértékű javítása után várható és csak igy tud a gyógyító munka lényegesan javulni. Székből a szempontokból következik mindaz, ami a tervjavaslatba bennfog- laltatik. Ez az összeállitás első pillanatban talán túlzottnak látszik, a valóságban azonban nem túlzott* Ha ezt az összeget 10 év alatt kérjük beruházni, tehát 40-50 milliót évenként, ez az ország évi költségvetésének egytized százaléka és igy mindjárt nem látszik a javaslat olyan túlzottnak. Ha összevetjük pl. a gyógyszeripar fejlesztési tervét, melyet másfél milliárdban állítottak össze és azt mondta akkor a Nehézipari Miniszter, hogy ezt kevésnek találja, a mi félmilliárdos tervünkkel, akkor ez nem túlzott.

Igaz, hogy a gyógyszeripar fejlesztésénél számszerűleg ki tudták mutatni, hogy néhány év alatt a befektetett összegeket behozzák és ezt itt nem lehet számszerűleg mondani, de viszont mégis legfőbb érték az ember. Ha az orvosképzés megjavul, a medikusok olyan tudást kapnak, hogy a legjobban, legkorszerűbben tudnak gyógyítani, akkor máris megtakarítják a rosszul alkalmazott gyógyszereket, a rossz gyógyító eljárásokat és mondhatják, hogy a félmilliárdos költség nem hiábavaló. Ma az ország egyik legnagyobb egyeteme a legelhanyagoltabb állapotban van, amely mégis csak a magyar orvostudomány legfejlettebb reprezentánsa, ennek helyreállítása, valósággal újjáépítése szükséges és a javasolt összeg nem túl nagy és úgy gondolja, hogy joggal kérhetjük, hogy most már ránk kerüljön a sor.

Az 1910-es évektől kezdve felépült a Debreceni Egyetem, a Szegedi Egyetem, a Pécsi Egyetemen most folynak az építkezések, elérkezett tehát az ideje annak? hogy nálunk is meginduljanak az építkezések és ha ez megindul, akkor ennek korszerűnek kell lenni. Fel kell vetni a személyi ellátottság kérdését. Azt lehet mondani, hogy a tudománypolitika mai és az elmúlt másfél évtizedes ideje alatt az Akadémia és az ETT támogatásával nagyszabású kutatómunka indult meg és ma már a tudományos utánpótlás szempontjából általában aggályra nincs ok. Egyetlen hiányosság talán, a tudományos kutatók részéről — amely _ma_ már erős javulást mutat - hogy nem biztosítanak elegendő alkalmat külföldi tudományos utakra, de különösen hosszabb külföldön való tartózkodásra egy-egy vezető intézet