Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1958-1959

1958. november 27., V. egyetemi tanácsülés - A Gyógyítási Bizottság munkájáról beszámoló

Az októberi ellenforradalomig alig kaptunk valamit az Egyetem ilyenszerü átalakítására, azóta örülünk, hogy a tönkrementeket újjáépíthetjük, 1960-ra jönnek rendbe a károk. Ugyanez áll az elméleti intézetekre is. Ma mi a kórházkultura szempontjából nem tartunk ott, mintegy ukrajnai ötvenágyas falusi kórház.

Ami a gyógyszereket illeti, valóban látszólagos ellentmondás van, bár igaz, hogy olyan betegeket tartunk ma életbe, akik azelőtt meghaltak. Ezek a betegek azonban 2-3 hónapos kezelés után maradnak életben. Ez természetesen óriási költségbe kerül, gyógyszer, ápolás stb. terén és utána is hosszú utókezelés szükséges, de a beteg életbe marad. Nehéz ezt a kérdést statisztikailag feldolgozni, mert más és más lehet az álláspont egy-egy beteggel szemben. Mégse tudnak mindent megadni, amiről tudják, hogy szükséges volna, mert pl. a csecsemőknek lázas állapotban^kötelező volna gammaglobulin adása, de nem lehet mert nincs elé^ gyógyszer és pénz. Valahogy már egyszer a gazdasági emberekkel meg kellene értetni ezt a kérdést, mert ugyanakkor fellépnek óriási idényekkel az orvosokkal szemben a gyógyítás szempontjából és nem veszik tudomásul ezeket a gátló körülményeket.

A Szovjetunióban látottak alakján megállapítja, hogy /, ott az ápoló személyzet létszáma lényegesen magasabb -<** 100 ágyhoz 100-at meghaladó személyi ellátottság van. Ebbe a létszámba az adminisztrációs, fütő stb. személy zet nincs beleszámítva és még ilyen létszám mellett is 6-7-8 órás munkaidő van. Helyes volna, ha a Minisztérium feltárná, hogy nálunk e téren milyen lehetőségek vannak és mindezek mikorra valósulhatnának meg.

Pékli: tény, hogy sok megoldatlan probléma van az Egyetemen. Ide tartozik a létszám, gyógyszer, élelmezés és épületek helyzete is. Mégis bizonyos vonatkozásokból egy-kát adattal megvilágítja, hogy milyen eredményeket értünk el idáig, nem azért, hogy megnyugodjunk, hanem azért, hogy helyes képet kapjunk. Országosan problémát képez a meglévő épületek, felszerelések megbecsülése, a meglévő dolgok állagának fenntartása. Ennek következménye, hogy a budapesti egyetem régebbi felújítási előirányzata lényegesen emelkedett, 1956-ban már elértük a 10 milliós volument és 1958-ban 20 millión felül van csak a felújítási előirányzat. Az épület karbantartási norma is emel-^ kedett, tehát viszonylag lényeges emelkedésről beszélhetünk. Megoldásra kerül a külső telep fűtési rekonstrukciója, jövőre a belklinika és a II.sz.Női klinika fűtésének rekonstrukciója van tervbe véve, 1960-ra a sebészeté, urológiáé stb. 1960-ra az egész külső telep fűtési hálózatának rekonstrukciója meg fog történni, ezzel egyidejűleg a villany, vízvezeték hálózatokat és az épületeket is rendbehozzák. A belső telepen hasonló a helyzet. A karbantartást nem a felújítási keretből kell biztosítani, hanem a karbantar-