Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1957-1958

1958. július 2., VIII. egyetemi tanácsülés - Egyetemünk Szakszervezeti Bizottságának "Az Egyetem Tanácsa számára készített memorandum tervezetének megvitatása

- 9 így például igen nagy jelentőségű a tudományos kutatásba való bekapcsolódás, az e téren való megindulás szempontjából az, hogy a fiatal kutató valamilyen methodikát elsajátítson, eseteket casuistikailag feldolgozzon, stb. Ehhez a professzor intenciói alapján az intézet legidősebb oktatóinak feléje irányuló kezdeményezése szükséges. E.helyett azonban néhol azt látjuk, hogy vannak az Egyetem területén olyan idősebb szakemberek, akik vagy nem hagyják, hogy mások elsajátítsák az általuk ismert, illetve müveit módszereket,^ vagy ha igen, azt csak egyesek számára teszik lehetővé*

E bizottságnak föladata lesz a jövőben megvizsgálni^ hogy e mögött a jelenség mögött nem huzódik-e még bizonyos világnézeti elkülönülés. Általában minden fiatal oktatónál meg kell vizsgálnunk, hogy azok az elmúlt években mennyit produkáltak. Aki produkált,milyen segítséggel jutott odáig, aki lemaradt, miért maradt le.

A manuális szakmáknál ez a fiatalok műtéti szerepeltetésére vonatkozik. A fiatalok szerepeltetését nagyrészben az nehezit.i meg, hogy a beteganyag túlnyomó része az idősebb orvosokhoz személy szerint irányított.

A megoldás utjának az látszik, hog/ érvényt kell szerezni annak a rektori rendelkezésnek. ^ mely szerint az intézet vezető professzor^ személyesen irányítja és felelés a betegfelvételért és a műtéti elosztás rendjéért.

2./ A materialista világnézetű, a haladó gondolkodású munkás-paraszt származású, de íegfőképen a párttag fiatal oktatók számszerűen az oktatók összegéhez viszonyítva egy-egy intézetben meglehetősen kissebbségben vannak. Ezért az intézetbe kerülésük után igen erősen ki vannak téve azon környezet hatásának, melybe kerültek. Ha tehát legközvetlenebb környezete /közvetlen főnöke, stb./ világnézetileg távol áll az 6 meggyőződésétől, fennáll az a veszély, hogy az asszimilálódás ehhez a környezethez "hasznos"-nak bizonyul a számára.

Ha nem asszimilálódik, akkor könnyen isolálódik, sőt fennáll a félreállitás veszélye is. Többen máris úgy érzik, hogy el vannak hagyatva.

Ezt igen komoly problémának tartjuk és véleményünk szerint e téren# határozott társadalmi segítséget kell nyújtanunk. Amennyiben az Egyetem Tanácsa egyetértésével találkoznánk, bizottságunk a következőket tervezi: a KISZ segítségével 6 hetenként - 2 hónaponként kötetlen társadalmi forma keretében összetalálkoznánk a fiatal oktatókkal, hogy ők egymást és mi őket jobban megismerjük.

»/-