Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1957-1958
1957. szeptember 21. , Össztanári értekezlet - Marosán György államminiszter beszéde
/tRektor: megköszöni Marosán elvtárs beszédét és takin- tettel arra, hogy Marosán elvt^rsnak nemsokára távoznia kell, szünetet rendel el. Szünet után az ülést újból megnyitja és kéri az elhangzottakhoz a hozzászólást. Kiss: nagy örömmel hallotta Marosán elvtárs szagait és ezekből sok uj és lényeges dolgot tudott meg. Az első amit nagy örömmel hallott, hogy most már befejezést nyer a_számonkérés az ifjúság felé az októberi események miatt. Ha ezt fogja látni az ifjúság, ez nagyon meg fogja nyugtatni, u már kérte^ hogy bizonyos dátumra fejeztessék be mindeféle számonkérés. A minisztertől hallotta, hogy az októberi események rendkivül nagy hatást tettek az ifjúságra, de ahogy látják a párt körében is nagy változás következett be. Beismerték hivatalosan, hogy az eddigi vezetésben hibák és hiányosságok voltak. Egyetért azzal, hogy az ifjúságot fel kell világosítani. Sok olyan motívumot hallottak most, amit eddig nem ismertek. Nem köny- nyü elfogadni, de ez a reálpolitika. Felhívja azonban a figyelmet, hogy csak értekezlettel nem oldják meg az ifjúság nyugtalanságát és lelki válságát;, hanem valami gyakorlati gesztust is kell tenni. xudja, hogy nem lehetnek irreálisak.azonban mégis úgy vélit hggy az egészségügy a többi tárcához viszonyítva elegge hátul áll és talán mégsem kellene annyira háttérbe szorítani az egészségügyet, mert ez nem az utolsó reszortok közé tartozik. Természetesen hangsúlyozza, hogy a r ealitások határán belül kell maradniok. Rendkivül rossz hatást tesz például a fiatalokra,^ hogy tankönyvekkel nincsenek ellátva. Ez nem akar birálás lenni, de meg kell mondani, hogy a vezetéssel valami baj van, s meg kell nézni, hol történt a hiba, hogy a jövőben ilyen ne fordulhasson elő. Az I.éven 5 hallgatóra jut egy tankönyv. Meg kell mondania, ho y 25 even keresztül, amikor ő látta el az ifjúságot tankönyvvel i-lyen zavar nem volt. Á tankönyv kérdést nem elég perspektivikus módon fezeitek. Az is hiba, hogy Magyarországon a tankönyv Írást nem tekintik tudományos munkának. Ez nem helyes álláspont. Másik kérdés, hogy bár ő nem soviniszta, de 1909 óta járja a nyugatot, eléggé ismeri őket és elfogulatlanul mondja, hogy a magyar ifjúság egv fokkal jobb mint a nyugati ifjúság. Azonban meg kell mondani, hogy nálunk ezer év óta a vezetésben volt hiba, ha jó^vezetők voltak, akkor ez a nép produkált. A vezetés ennek,a mi jobb emberanyagunknak még nem áll tetőfokán, nagyobb figyelemmel és gondosabban kell kezelni ezt a mi jobb emberanyagunkat. A párttagság kérdéséhez megjegyzi, hogy bármilyen téren csak úgy lehet vezetni, ha eloljamalc jo példával, jó példa nélkül nem lehet semmit elérni. Nagyon meg kell válogatni, hogy ki legyen a vezető és exponens, mert tekintélyre ne szamitson^senki, akiben nincs mit tekinteni. Ezt a véleményét, mely már régen kialakult, ma is fenntartja. Tehat a párt nagyon jól gondolja meg, hogy kik az exponensei es 3(
