Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1957-1958
1958. február 14., I. rendkívüli egyetemi tanácsülés - Miniszter Elvtárs leiratának ismertetése dr. Haynal Imre egyetemi tanár nyugdíjazására vonatkozóan
- 7 'II 6 kozik. Természetesen helytelen volna ha nem úgy néznék ezt mint ahogy a tett intézkedésből kitűnik, Haynal professzor magatartását el kell ítélik ni. Magatartásával éppen önmagát hozza ellentétbe, pontosan azzal amit ő meg akar valósitani, amit mint már emlitette, maga részéről "mechanikus humanitásnak" nevez. így tudja látni Haynal professzor esetét. Ez tragikus vége egy folyamatnak, amikor próbáltak egy ilyen kiváló embert maguk között tartani. Az esetnek konzekvenűiáját le kell vonni minden szempontból és egyetért azzal, hogy ez a Befejezés pozitívumnak tekintendő, de nem szabad ott is hibát keresni ahol nincs. Rektor: Ha nem történt volna meg az októberi ellen- forfadalom, ha nem olyan lett volna mint amilyen volt, ha nem lettek volna azok az embertelen gyilkolások, akkor egyet tudna érteni azzal, hogy egy valaki aki nem párttag, stb. még mindig ug^véli magát az igazság bajnokának, hogy reális tényeket nem vesz tudomásul, de mivel az októberi ellen- forradalom megtörtént és mivel Haynal professzor azokban az időkben az utcán is megfordult, hiszen november 3-án is benn volt az akadémiai ülésen, kellett személyesen is látnia, ho^y mi történik,^ lehetetlenség tehát, hogy ne tudna mi^ a realitás. Egy bizonyos fokon túl az Ítélőképesség elvesztése már nemcsak hiba, hanem súlyos következményekre vezet. Egyetemünk ifjúsága nem véletlenül tévedt meg. Eszményeket látott maga előtt, úgy képzelte, hogy hazájáért harcol, mert X és Y vezető ember az eseményeket igy állította be, igy értelmezte. Hogy a hazából mi lett volna, ha az események folytatódnak, hadszíntér, stb., nem is lehet felmérni. Nem helyezkedhetünk arra az álláspontra, hogy valaki az igazság bajnokának képzeli magát, deaz igazságot csak egyoldalról látja és soha nem látja a másik oldal igazságát adott esetben a szocializmus igazságát. Véleménye szerint minden emberből megnyilatkozásként az jön ki, ami benne összpontosul. A Kári ülésen a mérhetetlen gyűlöletnek az az intenzitása döbbentette meg őt legfőképpen, ami a vita kapcsán Haynal professzorból kijött, amit nem tudott megfékezni, sem leplezni. Az ifjúság adott esetben nem mérlegel helyesen,^ hanem átveszi és megy az érzelmi emanációk után. Ezért nem lehet úgy elbírálni a kérdést, mint ahogy Straub professzor kifejtette. Tisztán kell látni ebben a kérdésben, mert nincs kétely, hogy nagyon kemény harc folyik ma még Magyarországon a lelkekben, a tudatokban az álhumanizmust fel kell számolni. Bártha; az elhangzott vitához^megjegyzi, hogy a Miniszt’érium részéről is kétségtelen, hogy Haynal professzor szándékait illetően feltétlenül kedvezőbb volt a megítélés ami az ügynek ilyen formájú lezárásában feltétlenül szerepet játszott.Haynal 2 <50
