Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1957-1958

1957. szeptember 21. , Össztanári értekezlet - Marosán György államminiszter beszéde

Rektor az ülést megnyitja. Üdvözli Marosán G-yörgy állam-miniszter elvtársat, dr.Doleschall Frigyes egészségügyi miniszter elvtársat, dr.Simonovits István miniszterhelyettes elvtársat, Barla-Szabó Ödön elvtársat, a MSZMP Tudományos és Kulturális osztály kiküldöttjét, dr.Balassa Sándor elvtársat a Minisztertanács titkárságának kiküldöttjét, dr. Bartha Ferenc főosztályvezető elvtársat és a Tanács megejelent tagjait. Nagyon köszöni, hogy Marosán elvtárs annyi elfoglaltsága mellett szives volt megjelenni és munkájukat segiteni. Az Orvosegyetemen folyó munka az értelmiségi munka egyik fontos része, s ezért fontos, hogy időnként meglátogassák a kormány és párt képviselői a professzorokat.

Újból megindult a tanév és bár az elmúlt oktatási év II.felében komoly aavarok nem mutatkoztak - akkor Kállai elvtárssal tanári értekezleten beszélték meg a helyzetet és feladatokat és nnnek az értekezletnek hatására komoly fejlődés indult meg - azonban teljes nyugalomról, teljes eszmei egységről nem beszélhetnek még. Úgy véli, hogy újból felvetik a problémákat, megbeszélik az egyetem politikai helyzetét és ennek kapcsán komoly segítséget fognak kapni munkájukhoz. Úgy látja, hogy közel 3000 ifjú a szakmáját szereti, egy kis részük kivételével, tanulmányaikat lelkesen végzik, azonban | az ellenforradalom nem zajlott le nyomtalanul az -_p> ifjúság előtt. Az elmúlt eredményeket összevetve az ifjúság egy részében nincs meg az ideológiai tisztánlátás. Egy részükben bizonyos romantikus csalódottság észlelhető, mintha az ellenforradalom nem^katasztrófa felé vitte volna országunkat, mintha ők azt még mindig nagy nemzeti megmozdulásnak tekintenék és az ellenforradalom feletti győzelmet egjresek mintha valami csalódottsággal könyvelnék el. Nyiltan nem beszélnek erről, egy részük visszahúzódott a politikai munkától, ami azt mutatja, hogy az a lelkesedés, amit az ifjúságtól várunk, amire támaszkodni akarunk még buzdításra, még _tűzgyújtásra szorul. Az ifjúság tisztánlátása kibontakozásához nem"elég a helyi szervek munkája. Évek tapasztalata alapján úgy vélik, hogy az ifjúság nevelésében döntő szerepe van az egyetemi tanároknak. A tanárok előadásokon, megjegyzéseikben, beszélgetéseikben, azonkivül magánéletükben, megnyilatkozásaikban adhatják meg azt a légkört, ami elengedhetetlen annak a célnak eléréséhez, amiről fentebb szólott. Ezenkivül 900 orvos van egyetemünkön, akik összekötők a tanárok és ifjúság között. Ha tehát ezek a professzorok részéről állandóan félre nem érthető magatartást nem tapasztalnak, akkor az asszisztenciában sem alakul ki ez a magatartás, már pedig az ifjúság politikailag rendkivül érzékeny, élénken figyeli a tanárok magatartását, sőt még rel nagyitják a dolgokat és az ő lelkivilágukban ezek a dolgok nagy jelentőséggelA n