Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1956-1957
1956. szeptember 5., I. egyetemi tanácsülés - Miniszteri leiratok
-Illegj óbb tudomása szerint nem sikerült»tehát a pótlékok maradnak az eddigi formájukban. Ha számitjak egyetemünk területéről az átlagos 10?í-os békekölcsönjegyzós elmaradását és a mostani bérrendezést» akkor átlagosan 309&-os fizetésemelés lesz, Nem hinné» hogy a magasabb kategóriáknál igazságtalanság történt volna. Mind az idősebb» mind a fiatalbb oktatóknál 20^-os emelés van» a kor» a tapasztalat és szakmai múlt számításba fog jönni. - á középkáderek fizetésrendezésével kapcsolatban megjegyzi, hogy ezzel a kérdéssel is foglalkoznak és lesz rá lehetőség, hogy milyen mérvű, arról még nem történt döntés, mert még nem látják a költségvetési kihatásokat» pl. a lOjfc-os prémium elköltésének fokát stb. £nnek arányában lehet majd a középkádereknek fizetést emelést adni. Az érdeklődést nem lehet felcsigázni, mert átlagosan kb. 40-50 forintról lesz csak szó. - Nagy jelentőségűnek tartja a szabad idő kérdését. Ha közelebbről megvizsgáljuk ezt a kérdést, akkor kiderül, hogy nem is annyira az egyetem állami vezetése, a különféle politikai szervek terhelik meg a professzor elvtársakat, mint inkább a szakmai-politikai jellegű elfoglaltságok* bizottsági tagságok, melyek napról napra terhelik őket, ami véleménye szerint nem volna mind feltétlenül szükééges. Kicsit úgy néz ki a helyzetj hogy nagyon sok esetben a professzor elvtársak maguk hibásak abban, hogy annyi mindent vállalnak, ügy vélik, hogy szamai elképzeléseiket nem tudják másképpen biztositani, csak ha minden területen réazt vesznek a munkában. Ez éppen azzal függ össze, hogy nincs kellő bizalmuk abban, hogy mindezek a szervek, melyeket végső fokon a párt hozott létre, az értelmiség érdekeit kellően szem előtt tartja. - A rehabilitációval kapcsolatban felhívja a figyelmet és kéri, hogy beszéljék meg ezt a kérdést, mert ezek a problémák nincsenek összegyűjtve, nincsenek nyilvántartva. Csak azokat a problémákat ismerik, ahol az illetők maguk eljárnak ügyükben, de százas tömegek lehetnek, akiknek nem ismerik problémáját, akik szerényen valahol dolgoznak és ezekről az esetekről a párt nem bir tudomással, s csak akkor fedezhetik fel, ha a professzor elvtársak elgondolkoznak azon, hogy vájjon intézetük területéről egyes embereket nem ért-e sérelem, vagy jogtalanság? A befutó panaszokkal nagyon alaposan kell foglalkozni, de ezen túl is kell menni és meg kell próbálni megtalálni azokat az embereket, akiket sérelem ért és ezeket a sérelmeket meg kell próbálni kijavítani. - áz egyetemi felvételekre vonatkozóan is szeretne néhány megjegyzést tenni: egyetért azzal, hogy ezt a kérdést külön bizottság tárgyalja, azonban nemcsak a munkás-paraszt hallgatók 50^-os, vagy más arányáról van szó. Nagyon sokan úgy értelmezik a XX. kongresszust, hogy a szooiális származás és arányszá- mok betartása fokozatosan megszűnik. A párt ezzel nem ért egyet és a lenini tanítás alapján nem is érthet egyet. A proletárdiktatúrának meg kell teremtenie saját értelmiségét és ehhez mé§ szükség van és még évekig szükség lesz a szociális származás arányszámának előírására. Nem arról van szó, hogy a párt ideálisnak tartja az 50#-ra való csökkentést, hanem a párt azt mondja, hogy amennyiben 58-60#-ban nem lehet biztositani a munkás-jaraszt arányszámot megfelelő, jól tanuló emberekből, akkor helytelen mereven ragaszkodni ehhez az arányszámhoz és
