Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1955-1956
1956. április 17., I. egyetemi tanácsülés - Miniszteri leiratok
11 419 áthelyezésre fog kerülni, de felmondást csak akkor kap, ha majd állás lesz és a 4 hónap csak onnan számítódik. Ellenben meg kellene vizsgálni, hogy van-e több olyan eset is, mint amit Issekutz professzor elvtárs említett, hogy olyan, aki az 1957-es évre volt tervezve, az 1956 évi káderfejlesz- tési listán szerepel. Ezekkel nem kellene közölni ezt. Ilyen szempontból mégegyszer át kellene vizsgálni a 75"nevet. A káderfejlesztési listán' kivül is van azóta változás, talán nem is mindig jó irányban. Feltétlenül egyetért azzal,hogy a közlés tekintetében újból meg kell az ügyet tárgyalni. Straub ; tényleg nem lenne helyes, ha 7.5"név egyszerre ke- ríilne nyilvánosságra. Javasolja, hogy a főorvosoknak szántakat és azokat az eseteket kell nyilvánosságra hozni, ahol a professzorok egyetértettek az áthelyezéssel. A többit arra az időre hagyni, amikor majd állás lesz. Rektor: az a döntő, hogy bizonyos idő múlva az oktatók tud- ják, hogy ez a kérdés erre az évre le van zárva és az érdekelteken kivüliek nyugodtan tudjanak dolgozni. Ha bizonyos azázalékot nem közölnének, ez mindenütt nyugtalanságot keltene. Ki kell hangsúlyozni, hogy állás nélkül senki sem maradhat, még a 4 hónap után sem, de akkor már nem sajátmaga választ, hanem odakerül, ahová a minisztérium áthelyezi. - Véleménye szerint szükséges volna minél sürgősebben ezt a tanácskozást lefolytatni és utána a professzorokkal kari ülésen megvitatni. Ott nyilt ülésen vesse fel a professzor, ha nem ért egyet. Ha professzor esetleg 1-2 esetben nem megy bele, akkor/^56 óvről^57 évre lehetne átteni, illetve ilyen javaslattal élne a k*±i tanács. Elengedhetetlen a politikai nevelés és a rendelet vé^rehajtása .szempontjából, hogy a professzorok százszazalékig egyetértsenek. - Javasolja tehát, hogy sürgősen hivja egybe a minisztérium ezt az értekezletet. Utána kari ülés elé menne a kérdés, ott a végbleges döntés megszületne és azután a professzor közölné az érdekelttel. * Farkas Sándor: alátámásztja a Rektor és Farkas István elvtárs szavait. Az ideolgoiai konferenciákon keresztül az orvosok széles rétegével érintkezik és meg lehet állapítani, hogy még most is izgalmi anyag az egyetem életében a káderfejlesztési terv. Ha redukálni tudnák ezt _ az iz^galmat 700.emberről mintegy 10 #-ára, ez feltét- , lenül politikai nyereség volna. Tapasztalat az, hogy a bizonytalanság, a titkolódzás idegesíti az embereket, nemcsak azokat, akiknek félni valójuk van, hanem a többieket is. Ez az izgalmi légkör akaratlanál a listán lévők felé irányítja a többiek rokonszenvét és részvétét, még ha egyébként erre nem is méltóak. Ma még elejét lehetne venni ennek. Az egyenesen, világosan felvettek kérdéseknek jobb hatása van, mint a szükségtelen titkolódzásnak. Természetesen ez csak az 1956 évi tervekre vonatkozik. Korom : résztvett a Budapest ^óváros Tanácsával, Ÿikol elvtara részvételével megtartott tanácskozáson, ügy néz ki, hogy a tanácson keresztül minőségileg elég gyenge állásokat fognak kapni. A nem főorvosi állasok közül a többség közkórházakba, segéd orvosi állásokba fog kerülni, kevés fog szakrendelőbe jutni, a legtöbb körzetbe. Támogatja azt a javaslatot, hogy közölni kell az érdekeltekkel, mert köztudomású, hogy állások ürülnek és Így az érdekeltek maguk is próbálnak majd állást szerezni.