Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1955-1956
1956. február 28., IV. rektori tanácsülés - Az oktatószemélyzet jutalmazása
- 5 az első szavak után közölte vele, hogy ez nem ide tartozik# Farkas: a belgyógyász bizottságban olyanformán történt a dolog, hogy Julesz elvtárs azonos neveket talált a listán, mint amik a káderfejlesztési tervben is szerepeltek, ugyanakkor a lista egészét nem látta. Támadhatott benne az az érzés, hogy a káderfejlesztési névsort kapták meg. Lehetséges, hogy a manuális bizottságban ügyetlenség történt. Julesz elvtárs információja Rusznyálc elvtárs felé nyilván félreértésen alapulhatott, mert hiszen Petényi elvtárssal beszéltek arról, hogy szerepelnek olyan nevek is, melyek a káderfejlesztési tervben is szerepelnek és JUle^z elvtárs úgy mondta tovább, hogy csak azok szerepelnek. Egy bizoryos, hogy lehetséges, ho^y a VB egyik másik tagja nem volt eleggé diplomatikus a tárgyalásoknál. Feltétlenül fel kell azonban hivni a professzor elvtársak figyelmét, hogy legyen annyi politikai érzésük, hogy ha két hónap előtt megállapították, hogy valakit 1S56 évben elküldenek, akkor annak jutalmazásához ne ragaszkodjanak, még ha a jutalmazási javaslatot előbb is küldték esetleg be. Ennek a kérdésnek tanulságait valamiképpen kari ülésen ki kell vinni. A figyelmet fel kell hivni, hogy a profesz- szor elvtársak saját magukat hozzák nehéz helyzetbe, ha 1-2 hónap múlva tárgyalni kell azzal a tanársegéddel, akit el akarnak küldeni és az azt fogja mondani, hogy hiszen most kapott jutalmat kiváló munkájáért. Rektor: ez az alkalom, amikor egyetemülik káderpolitikájára bizonyos fokig ki kell térnie, mert ezek a kérdések állandóan foglalkoztatják az egyetemet. А VIII.kér.Párt VB. az elmúlt héten értékelte egyetemünk Párt V.B.munkáját. Ezen az értékelésen résztvett a Párt központi apparátusából Orbán elvtárs, a tudományos és kulturális osztály helyettes vezetője. Itt,éles vita tárgyát képezte a káder- politika. Orbán elvtárs határozottan kijelentette, hogy a Párt Központi Vezetőségének az a határozata, mely a káderfejlesztési tervrekvonatkozik, nem kizárólag a káder-cserét érinti. A káderfejlesztési tervnek az a célja, hogy az egyetemen az oktató-nevelő munka és a politikai munka megjavuljon, tehát^a káderek kicserélése alárendelt, a cél szem előtt tartása szempontjából olyan eszköz, ami nélkül nem^lehet a célt megvalósítani^ azonban nem helyes, ha úgy állitják be, mintha csupán arról volna szó, hogy ennyi embert elküldünk, ennyit beállitunic. Felhivta a figyelmet, hogy természetesen a munkás-paraszt hallgatók aranyának megfelelően kell bizonyos fokig a tanszenélyzet arányának is kialakulnia.Ez-időszerint a munkás származású tanszemélyzet aránya egyetemünkön 10.6%, a paraszt 5.4%, kettő együtt 16%. Ezzel szemben az osztályidegenek aránya 10.8%, majdnem ugyanannyi, ^mint a munkás-paraszt együttesen, az egyéb és értelmiségi származású tanszemélyzet aránya Ä4%; Tehát arról, hogy itt értelmiség ellenes politika folyt volna, szó sem lehet. A személyzeti osztály most állitja össze azt á kimutatást 4 évre visszamenőleg, hogy akkor araikor a munkás-paraszt hallgatók aránya 30-50-60 % volt, a végzettek közül hány uj embert neveztünk ki ezekből 5\o
