Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1955-1956

1955. december 21., IV. tanácsülés - Bejelentések, indítványok

3

1934-ben a falusi nép iránt való együttérzésen jeléül dolgozatot irtán "Betegápolás falun" cinnel X'Bnxstg Mellyel el akartam érni, bi*y a falusi betegek is mindig idejében jussanak szakszerű kezelés- nez. Célom volt, bogy a falusi gyermekeknek megbetegedés esetén ugyanolyan chance-uk legyen a gyógyulásra, eint a városi gyermekeknek. 19 év múlva tudomást szerzett erről a mostani Egészségügyi minisztérium, elkérte munkám szövegét és tudbmásom szerint az én ela- borátumom megvalósulás előtt áll.

1947-ben, mikor Annavólgyőn bányakatasztrófa volt, mely az előzővel együtt 85 ember életét oltotta ki, akkor "Munkáevédelem a bányában" cimrel a Népegészségügy-ben cikket Írtam a bányák szolgálati rendjének szigorú ellenőrzéséről, amellyel véleményen szerint az ilyen katasztrófákat teljesen ki lemet küszöbölni, na az általam javasolt rendszabályokat idejében és pontosan végrehajtják.

Az ostrom után - már mint nyugdíjast- Dorogról felkértek, bogy a bevonult orvosok távolléte idején az orvosi szolgálatot ideiglenesen újból vegyem át. A kórházban 4 szoba betegeinek ellátását bízták rám, kettőben egyéb betegeken kívül 5-5 háborús ödémás feküdt, szinte reménytelen látványt nyújtottak, amint tehetetlenül,sápadtan püffedten feküdtek.A fizikális terápia minden módszerét kellett igényse vennem,hogy az ödémák felszívódását megindítsam és fentartsam. De mikor a leváltás számomra megérkezett,már mind a 10 beteg egészségesen otthonában volt, a legutolsó is, akihez alig volt reményem.

Ez a siker »oldoggá tett,éppen úgy,mint az Í3,hogy szemeen azzal a gyűlölethullámmal,mely a nemzetiségiek és a szomszéd népekből sister- gett a magyarság felé elindulásom idején, most,ma személyes érintkezésben, valamint a sajtóban is,egyaránt jóindulatú megbecsüléssé változott és, aogy a kulturális, valamint a kereskedelmi csereviszony mind sűrűbbé és simábbá alakul. Az uj világ,a megbékélés világa már mmm ábránd, Напев élő és mindinkább életünket átalakító valóság, amelynek létrehozásában dicső szerep jut a magyar orvosi karnak, hiszen Albániától Koreáig, sőt Kínáig a ragyar orvos már régen márka, mintha hazájának nem-hivatalos nagykövete lenne - és én mindazoknak a kartársaknak, akik most és ezek után, mint a béke pionírjai fognak tevékenykedni - öregen, de ifjú szívvel sok szerencsét és dicsőséget kívánok.