Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1954-1955

1954. november 10., III. tanácsülés - A IV. és V. éves orvostanhallgatk nyári kórházi gyakorlatairól jelentés

módon az orvosi tudománnyal. A hallgatóság szemében lassan a körzeti orvos egy begyepesedett agyú orvos. Nemcsak a Dísznek és a Pártnak'kell nevelni arra, hogy vidékre menjenek, hanem a professzoroknak is erre kell nevelni a. hallgatókat.

Az egyetemnek oda kell hatni, hogy kihasználja azt az óriási lehetőséget, ami a szakmai oktatásban rejlik. Máris elismerik, hogy a Pesten való maradás előny. Ezt a szemléletet kell megváltoztatni. A professzorok nem ismerik a DISZ munkáját.

Nem elsősorban azért tartottak itt valakit, mert mozigépész, de ha már ért hozzá jól jön a DISZ Bizottságnak, mert igy pl.

1 forintos áron tud az ifjúságnak filmelőadást biztosítani.

tHaynal: voltak hall atók, ákik vidéken gyakoroltak és kiváló gyakorlati képzettségre tettek szert. Voltak olyan kórházi osztályok vidéken is és Bpesten is, ahol lehetett orvosokat képezni, ügy véli, hogy ez mindig attól függ, hogy milyen a főorvos és a segédorvosi kar. Voltak Bpesten és vidéken is olyan kórházak, amelyek kiválóak voltak ás voltak gyengébbek.

Ebből a szempontból nem döntő Budapest, vagy vidék. Ami pedig a vidéken való orvosi tevékenységre vonatkozik,évzáró előadásában fel szokta sorolni azokat az európai'hirü orvosokat, ill. proj'esszorokat, akik vidéken kezdték működésüket /Koch, Wenkebach stb./. Nem a tanárok^teremtik a hangulatot. Rendszerint az év végén, ina utolsó előadásán éppen a vidéki orvos funkciójának szépségét és fontosságát ki szokta emelni és hogy Magyarországon is több példa van arra, hogy vidéki orvosok kiemelkedtek. Ezenkívül a Tanácsban is többször felszólalt a végleges, vidéki elhelyezkedés tárgyában és helyesnek tartja, hogy átmenetileg mindenki menjen vidékre.

Tóth: csatlakozik Haynal professzor véleményéhez. Nem hiszi,

hogy tudatosan folyna ilyen munka az egyetemen, azonban pl.

Magyftr elvtárs egy kijelentését sürgősen körbeadták a hallgatók, hogy bizony csak Bpesten és csak a klinikán lehet tanulni. Ez kétségtelenül nem igy van. Legtöbbször azért fordulhat ilyen kijelentés elő, mert maguk a tanársegédek sincsenek tisztában a,vidéki orvos munkájával. - Megállapítja, hogy valóban nem ectdig tervszerű káderpolitika az orvosképzés terén.

Egy éve harfiolnak azért, hogy az egész országra nézve egy egészséges eü.káderpolitikát dolgozzanak ki. Megszűnt a korai szakosítás. Két évig ne döntsék el,^ hogy ki milyen szakmára menjen, hanem kimegy a területre és az ottani képességei alapján fogják kiválasztani és akkor mondja meg, hogy mit akar. Makiéri elvtárssal folytatott tárgyalás alapján úgy látja elfogadták ezt a tervet, ezzel a Tanácsnak egy régi kérése valósul meg. - A kórházi kiképzésnél a főorvosoknak van nagy fontosságuk. Meggyőződhettek erről, amikor ellenőrizni voltak. Pl. a János kórházbe és István kórházba egyes о nem szivesen osztanak be hallgatókat, mert nem foglalkoznak talyair velük. A harmadik cspportra vonatkozóan megjegyzi, hogy ezek az évfolyam*szakmai és politikai munkáját erősítették, azért maradtak itt. Nincs azonban sehol kimondva, hogy ezek a klinikákon fognak maradni, ezek csak Budapesten maradnak^ de nem a klinikákon. Hogy kik fognak a klinikákra kerülni - és garantálja, hogy ezek mind tanulmányi, xaind politikai szempontból a legkiválóbbak lesznek - azt majd csak egy későbbi elosztás határozza még. Mindenkinek joga lesz klinikára pályázni a tanszéken keresztül, mégha nem is klinikán végzi a gyakorló évet és a professzor megválaszthatja, hogy kit akar a klinikára, nincs megkötve a professzor keze. Ennél a mostani elosztásnál az jutott kifejezésre, hogy a jó tanulmányi szakmai és politikai munkájukért egyesek Bpesten maradhattak.