Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1954-1955

1955. augusztus 25., X. tanácsülés - Az általános orvosi kar dékánhelyettesének személyére vonatkozó javaslat

11 Egyetért a tudományos munkára vonatkozóan Kiss professzor szavaival és Rusznyák elvtárs is egyetért ezzel. A következő években rendkivül fontos együttműködés fog ezen a téren meg-^ indulni, aminek a kutató munkára kedvező eredménye lesz és célként a tudományos munka művelését fogja szem előtt tartani. Mégegyszer köszöni a bizalmat, amely rektorrá választása alkalmából megnyilvánult és igyekszik úgy szolgálni, hogy munkájával a magyar népet, a magyar egészsügyet szolgálja,i

Balogh: először is hálásan köszöni a kitüntető bizalmat, hogy ïïelcànna választották. Ezt az alkalmat kénytelen felhasználni, hogy a jelenlévő miniszter elvtárs felbátorító szavai után felhivja a tanács figyelmét arra, hogy az 1952-ben megindult fogorvos képzési reform olyan rendelet volt, amely meglehetősen a meglévő fogászati klinikára épitette fel a kialakítandó uj^ fakultást. Hogy ez csak átmeneti megoldás lehetett, az természetes. Most elérkezett az az idő, hogy az első fogorvosokat bocsátják ki, tehát mind az 5 évfolyamot oktatják már, nagy a létszám 4s ezért helyi és felszerelési nehézségekkel küzdenek. Annak idején szűk és mostoha viszonyok között bátran elkezdték az uj fogorvosképzést, most már azonban ezek a nehézségek fokozódnak, arra kéri tehát a tanácsot és a megválasztott rektort, elsősorban természetesen a jelenlévő miniszter elvtársat és az egészségügyi kormányzatot, hogy szíveskedjenek ezt a kérdést megfontolás tárgyává tenni és támogassák a fogorvosképzést, illetve adjanak lehetőséget arra, hogy jól funkcionálhassanak a fogorvosképzés terén.

Mozsonyi: köszönetét mond a bizalomért, amellyel dékánnak megválasztó^ Felhívja a figyelmet a gyógyszerészképzés nehézségeire, amelyek bizonyára nem ismeretlenek a miniszter elvtárs előtt. Különösen abban csúcsosodnak ki ezek a nehézségek, hogy a mostani tanévtől kezdve a hallgatók létszáma 100 fí-al emelkedik, természetesen ez az eddigi keretek között, amelyek az 50-80 létszámos évfolyamokra voltak méretezve, szinte megoldhatatlan feladatokat jelent. E helyen kéri a miniszter elvtársat és az uj rektort, hogy ezeket a kérdése1- tegyék megfontolás tárgyává, hogy nyújtsanak segítséget- ,iogy az egészségügy vonalán az orvos mellett annyira fontos szerepet betöltő gyógyszerészeket az ország, a közegészségügy megelégedésére tudják kiképezni.

Issekutz: szükségét érzi annak, hogy a tanács nevében köszönetét mondj on a miniszter elvtársnak azért, hogy már második alkalommal megjelent körükben. Ez a mai nap, a mai tanácsülés a két és fél évszázados orvosegyetem életében fordulópontot jelent. Most végre az orvosi kar igazi universitas lett, rektora van, dékánok állnak a fakultások élén és egyetemi tanácsa van. Szeretné mint az oktatási bizottság elnöke reflektálni az elhangzottakra. Nem ért egyet Kiss Ferenc professzor szavaival, hogy az oktatás terén bizonytalanság van. Igaz, hogy az első években, amikor a jobb oktatási rendszert keresték a múlttal szemben, voltak bizonytalanságok, próbálkozások, azonban nem utolsó sorban a volt dékánunk működése révén ma már az egyenes utón járunk az oktatás terén. Vannak még nehézségek és hiányosságok, de már tisztán látjuk az utat, az alapok jól le vannak fektetve és különös problémák már nincsenek. Nem mondhatja ugyanezt a nevelés terén, itt le vannak maradva. Itt köszönetét kell mondani a miniszter elvtárs figyelmeztető szavaiért. Mindnyájuknak meg kell fogadni, hogy a Párt irányitó szavait magukévá teszik és jól képzett, a gyakorlati munkában kiképzett szociális-