Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1954-1955

1955. június 1., VIII. tanácsülés - Főkönyvelői beszámoló az 1955. I. negyedévi költségvetés végrehajtásáról

-24Mult évben is 3 jaetet nem tudott kivenni a munka miatt. A legtöbb dolgozó úgyis alkalmazkodik a lehetőségekhez."

Dékán összefoglalja a vitát. A mostani megtervezési forma nem reális, ennek eltörlését kérik a Minisztériumtól.

Egyetértenek azzal, hogy az év végére ne maradjon több szabadság, mint 1 /ó, amit átvigyenek a következő évre.'Az természetes dolog, hogy a nyári hónapokban és decemberben veszik ki.

Következő pont: IV. Tulóragazdálkodás.

Glauber: Sok intézetben tartalékolják a túlórákból azokat az órákat, melyek előre nem látható okok miatt szükségesek lesznek.

Ilyen okok pl. a szabadság, szülés, betegség, stb.

Eoltán: általános intézkedéseket alkalmaznak ismét ránk. Itt nem all meg a gép, ha az alkalmazott beteg. Ugyanazt a munkát el kell látni. Ha 3 madám beteg, ekkor máris átlépik a túlóra-keretet. Képtelenség ezt $-ban m egállap it ani. Egyetemünk jellegét itt is ki kell dolgozni.

Julesz: Nem szabid olyan megállapításokat tenni, hogy mért és miből van megtakarít ás. Ök azért takarékoskodnak, és takarítottak meg 23.4 á-ot, hogy a nyári hónapokra legyen. Ez a klinika helyes gazdálkodása.

Radnóth ezzel egyetért.^. hol nagyon alacsony a létszám, mint nálaoLis“ és elmegy egyvalaki a trachoma osztályról, álkor a túlóra keret terhére vesznek fel helyettest,'

Dékán bár egyetért a professzor elvtársakkal, de ha komolyan meg- nézik a intézetüket, látják, hogy nagy javulás állt be. A túlóra- kérdés kezd reáliösá vállni. Pontos volt, hogy a Gazdasági Igazgatóság ezzel foglalkozott a Minisztériumi leirat alapján.

Egyetért azzal is, hogy vannak speciális intézmények, mint pl, a Gyermekklinikák, ahol 37.5 lázzal már nem mehet be a nővér dolgozni, ez itt már kiesés. Rendkivül nehéz a keretnek a merev betartása. Jövő évi keret megálljitásánál fel kell mérni a klinikák jellegét.

Következik: 5/. Az élelmezési költségek alakulása:

Varga megismétli, amit már előbbiekben is el moridott, hogy a klinikáján igen sok a rákos beteg, akiknek ápolási dija igen magas.

Jules z; Örömmel üdvözli azt a bejebntést, mely szerint a belklini- kák magasabb élelmezési költségek vannak kilátásba helyezve. Helytelen azonban az a megjegyzés, hogy bizonyos klinikák éle Me zés i~ költsége kevesebb mint a többieké. Az I. sz. Belklinika 16о ágyra láo diétás van és ez mutatja, hogy nem lehet egy nivót fenntartani.' Minden kórházigazgató már megvalősitotta, hogy kapott egy keretet és azt úgy osztotta be az osztályok között, ahogy jónak lát ta. Nem lehet az, hogyha Belklinika is annyit kapjon, mint a többiek. A belklinikák normál kosztja egy könnyű vegyes koszt, egyezik a többi béteg normál kosztjával.' A^III.sz. Belklinikán 99% a diétás kosz to s. A cukorbetegek kosztja 4oo$-al drágább, mint a normál. Ha csak 2o ilyen beteg van, akcor milyen nagy többlet ez, Sohsera kaptak ki nagyon a túllépésekért, ha igazolni tudták, miből adódott.' Másképpen kaLl, hogy beállítsák a normál kosz tot.1

Gömöri alátámasztja az, elmondottakat, hogy klinikánként, vagy szakonként kell megállapítani. A Tanácsülés tegye ezt magáévá-.

Radnótii egyetért Gömöri professzorral,' hogy a klinikai beteganyag szerint kell megállapítani az élelmezési költségeket. Csökkenteni azonban náluk nem lehet.