Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1954-1955
1955. június 1., VIII. tanácsülés - A II. sz. Gyermekklinika oktató-nevelő munkájáról jelentés
«9 Ж Babies: nem világos előtte a jelentés második oldalán, a 3. bekezdésben az a mondat, hogy ”gyakran az orvos pszichikus okokból ir receptet” . Petényi : ez a kérdé s felmerült azon alkalomból, hogy a szigorlst&k többször kérték, hogy adjanak részükre egy fontosabb receptura jegyzéket, mert úgy gondolják, hogy minden klinikának van egy,-tapasztalatok alapján összeállított,- megbízható receptura jegyzéke. Mondta nekik, hogy a klinikának külön receptjei nincsenek, ők is csak azt rendelik, amit a többi klinikák és kórházak, I rányadó mindóg az, amit a phaimakológiába tanultak,' Természetesen vannak olyan receptek, amelyeket gyakrabban rendelnek." Az elméleti előadások kapcsán mindig kitért arra, hogy hogyan kell beadni, és rendelni a gyógyszerek et./pl. salvarsan adagolása csecsemőnél, penicillin, stb,./ Felmerült többször az a kérdés, hogy bizonyos recepturákat meg kell adni és a gyakorlati órákon gyakorolják a receptirástA gyakorlati órán igen fontos gyakorlati ismereteket kell elsajátítani a hallgatóknak, amit máshol nem tanulhat meg. Tehát nen helyes a gyakorlati órán recept Írást gyakorolni. Azonkívül a receptura változik. Külön megtanulja olyan gyógyszerek rendelééét, ami még nem ment át a köztudatba, ilyen gyógyszerek rendelését nem lehet pontosan meghatározni. Nem tartja helyesnek receptirást gyakorolni a gyakorlati órán, mert a gyerekgyógyászat gyakorlati részét is éppúgy meg kell tanulni a gyakorlati órán, mint más tárgy gyakorlati részét. Babies ismeri Petényi professzor elvtárs nézetét, de ahogy a jelentésben le van Írva, illetőleg megfogalmazva, az nem fedi sem ezt a nézetet, sem amit itt elmondott a professzor elvtárs.' Petényi: Amikor arról kérdezték, hogy milyen gyógyszereket rendel egyil vagy másik klinika, azt felelte, hogy a klinika olyan gyógyszereket rendel és tanit, mint ami az általános rendelés. Ismerni kell a nagy többség véleményét is.1 Ezt példákkal is alátámasztotta. Beszélt arról itt, hogy pl. a sérum therápiára nézve nem egészen egységes, mert a klinikusok azt mondják, hogy ennyit és ennyit kell adni, de ha megnézik a külföldi könyveket, láthatják, hogy ott más a helyzet. Mivel a medikusok különböző nézeteket, hallanak, meg kell ismerniök az általános nézetet is. Egységes nézet, mint egyedülálló nincsen. Az államnak,-aki igen sok pénzt áldoz az orvosképzésre,- megvannak a maga kívánságai az orvosokkal szemben és ez indokolja, hogy olyan általános nézeteket kell oktatni, amit elfogadnak. Megmondja őszintén, hogy neki több dologban eltér-a nézete az általánostól, de ezt nem oktatja. Régen más volt a helyzfet olyan szempontból, hogy az állam nem áldozott ilyen töméntelen pénzt az orvosképzésre, mint most és igy nem volt ellenőrzés ssm és a professzor azt adott elő, amit akart. Jelenleg meg van határozva, mit kell oktatni, és mi az anyag, s minden oktatónak az általánosan elfogadott nézeteket kell oktatnia. Másik kérdés az, hogy a medikusoknak tudni kell, hogy vannak bizonyos hatásos gyógyszerek, de a ténylegesen gyógyító gyógyszerek száma igen kevés.* Amit tüneti kezelésre használnak, az van több. A hallgatónak tudnia kell, hogy az orvos sokszor abba a kényszer helyzetbe van, hogy neki gyógyszert rendelnie kell.' A betegek egyrésze már úgy állította be magát gondolátban, hogy ha nem kap egy hatásos szert, akkor nincs jóp ellátva. Szén a felfogáson nagyon nehéz segíteni, csak az igen müveit beteg érti meg.' Előfordul, hogy sokszor hosszú gyógyszer- listát kell felimi pszichológiai szempontból. A medikusoknak ezt tudniok kell és azt is, hogy az ily ennek nem kall mindig eleget tenni. Dékán a vitát megnyitja.
