Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1954-1955
1955. március 30., VII. tanácsülés - A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozatából folyó feladatok Egyetemünkön
- 17 nyos segítségre szorulnak a Párt központi apparátusától. Ez a segítség az utóbbi időben határozottan fokozódott. Tettamantiné elvtársnővel, aki az egyetem ügyeivel foglalkozik rendkívül szoros kapcsolatot tartanak fel, minden ügyről informálja magát, igen sokszor kijön és megbeszélik a kérdéseket. Az elmúlt években hiányzott ez. Fordulatot jelentett ezen a téren Farkas Mihály elvtárs nagy referátuma, amit az egyetemi vezetőknek tartott. Ez a ségitség rendkívül jelentős, mert az egyszemélyi vezetés felelőssége továbbra is megmarad, tehát az értelemezés szempontjából biztos alapokon kell állni. Véleménye szerint a politizálás, a politika lényegében emberek'-el történik és minden határozat úgy lesz végrehajtva, ahogy azt az emberek végrehajtják. Elengedhetetlen tehát az érzelmi hozzáállás, amiről helyesen Issekutz professzor elvtárs beszélt, lelkesültség,érzelmi hozzáálás szükséges. Vagyis miután emberekkel politizálunk, emberek hajtják végre a határozatokat a káder kérdésnek óriási jelentősége van. Elhangzott, hogy a szakmai képzettség mellett a politikai megbízhatóságnak is döntő szerepe kell hogy legyen. Ez az a kérdés, amiről nyíltan beszélni kell, mert ha nincsenek tisztázva bizonyos dolgok, nyugtalanság lép fel. A mai Szabad Nép vezércikke éppen értelmiségi vonalon foglalkozik ezzel a kérdéssel. Ennek a cikknek a megfogalmazásában megbízható az aki, aki a népet meggyőződéssel, lelkesen szdgálja. Tehát ki szolgálja az orvosok közül hűen a magyar népet, a dolgozókat? Nyilvánvalóan az, aki munkáját becsületesen, lehetőleg teljes tudását belevetve végzi, állandóan képzi magát, átqdja tudását munkatársainak, uj tudósokat, orvosbkat nevel és úgy neveli a diákságot, hogy szakmáját jól tudja. Ez az egyik része a kérdésnek, a másik, hoL)y lelkesen közreműködik a szocializmus építésében, az uj Magyarország felépítésében. Nem véletlen, hogy a 10 év előtti tanácsülésen még bizonytalané,ág volt, nem tudták még az emberek hogyan lehet a szocializmust építeni, viszont ma már ki van dolgozva ennek lehetősége. A szocializmus építésének egyetemünkre vonatkozó feladata olyan orvosok képzése, akik szakmailag képzettek, lelkes hívei ennek a szocializmusnak, akiknek az orvosi munka nemcsak mesterség, hanem politikailag is megállják a helyüket. Sokszor szó van arról hogyan lehet nevelni. Véleménye szerint egy professzor éljen úgy, gondolkodjék, dolgozzék úgy, hogy eszményképe válhasson az adjunktusnak, tanársegédnek, gyakornoknak, hogy azok ilyen emberré, ilyen professzorrá kívánjanak válni és ezen keresztül alakuljon ki egy oly^n asszisztensi kar, mely eszményképe legyen a medikusoknak, akik szintén ilyen emberekké akarjanak válni. Ez az, aki politikailag megbízható, aki a szakmai tudása mellett politikailag is kívánatos, hogy azon a helyen legyen, akinek életének megkönnyítéséért mindent el kell követni, akinek minden támogatást meg kell adni. Nagyon fontos az, amit Issekutz professzor elvtárs mondott: lelkesedni Miért ne lenne ok giost a lelkesedésre? Ezen a téren lát bizonyos bizonytalanságot, bizonyos latolgatás tapasztalható. Ez lehetetlen álláspont egy orvos részére, a mi rendszerünk, a mi Pártunk jobb életet kíván biztosítani az embernek, tehát itt nincs latolgatásnak helye. Ha ezt kikapcsoljuk, megszűnik minden bizonytalanság. Mindazt megvívósitották, amiről 1945- ben csak ábrándoztak. Persze giég mindig van sok teendő, azonban ha innen indulunk ki, akkor mi mindent tudnak még megcsinálni.- A vizsgák és a medikusok tanfegyelem kérdéséhez megjegyzi,hogy nagyon sokat javult a helyzet. 3-4 évvel ezelőtt utóvizsgát le nem tevő legalább loo volt, ma már legfeljebb 3-4. Talán el fog érkezni az az idő is, amikor egy aera lesz. Természetesen ;^
