Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1954-1955
1955. március 30., VII. tanácsülés - A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozatából folyó feladatok Egyetemünkön
is váljanak. Nagyon keveset tettünk annak érdekében, hogy megismerjék nemzeti hagyományainkat. Igen sok a cinizmus,közöny értetlenség ezen a téren. Pedig évekkel ezelőtt hozzáfogtunk az ilyen irányú munkához. A hazafias nevelés módszereinek kialakítása terén tettünk lépéseket, de az elmúlt évben valahogy ezt elhanyagoltuk, nem fejlesztettük tovább. Nem politizáltunk. - Nagyon súlyos mulasztásunk a vezetés terén, hogy nem vettük fel a harcot az igen elharapódzott szociális demagógia ellen. Államunk évről évre növekvő mértékben támogatta ifjúságunkat. Az Ösztöndijak száma, összege állandóan nőtt. Gyakorlatilag nincs tandij,' laboratóriumi dij, vizsgádij stb. Olcsó könyvek, köpeny, diákotthon stb. áll a hallgatók rendelkezésére. Mégis, különösen 1953 junius után ezen a téren igen romlott a hangulat. Tele volt a hál- gatóság követelésekkel, igényekkel - sokszor jogos, de igen sokszor jogtalan igényekkel. Sajnos ezen a téren sok oktató, sok ,orgos ahelyett, hogy leszerelte volna az ilyen hangokat, még tápot adott nekik. Párt szervezetünk, DISZ szervezetünk fel fogja venni a harcot az ilyen egészségtelen hangok ellen. Igyekszünk biztosítani mindent, amit ma az or szág biztosítani tud, de meg kell mutatni azt is, hogy problémamentes, Összkomfortos életet ma még nem tudunk a hallgatóságnak nyújtani. Ezt azonban eredményesen csak akkor tudjuk elfogadtatni a hallgatósággal, ha az oktatók segítenek nekünk. Egy másik nem kevésbé súlyos politikai jelenség, ami hallgatóknál, orvosoknál, dolgozóknál egyaránt általánosnak mondható : a bírálattal való visszaélés. A júniusi határozatnak egy igen komoly eredménye volt az,Hogy bátorrá tette az embereket, hogy sokan mertek bírálni, nyílt őszintébb hang jelentkezeti egész életünkben. Csakhamar azonban emellett jelentkezett a destruálás, a "minden rossz" hangulata, az eredmények lekicsinylése, hibák felnagyítása. Divattá vált a panaszkodás, a minden áron való hibakeresés. így volt másutt is, nálunk is. Ez lejáratta az őszinte, jószándéku kritikát és elvonta az energifá és figyelmet a produktiv kérdésektől. - Még egy kérdéscsoportról szeretnék röviden megemlékezni. Ez a káderkérdés. Talán nincs még egy terület, ahol annyira sokfélekép értelmezték volna a júniusi határozatot, mint ezen a téren. Junius után szinte mindenki úgy érezte,hogy eljött az 6 ideje. A kulákok azt hitték, hogy újra megkezdhetik a falu kiszipoH^oyzását;, a különféle ellenséges elemek vezető pozícióba törekedtek, az eddig megbúvó rémhirterjesztők akcióba léptek, a munkáskádereket kezdték kitúrni a helyükről. Horthy unpkahuga, akit pimaszul agresszív magatartása miatt kizártunk, vissza akart jönni az egyetemre és csodálkozott, amikor elutasítottuk, a Váci utcai maszekek 4-5 segéddel kezdtek dolgoztatni. - Egyszóval a múltnak minden kádertartaléka igyekezett a felszínen jelentkezni, gondolván, hogy a kormány- programmba ő is belefér. Nálunk az egyetemen nagyon durva esetek nem fordultak elő. Káderftérdésekben nem estünk át nagyon a ló másik oldalára, de kétségtelen, hogy éberségünk csökkent, arányérzékünk romlott és sokszor túl liberálisak, talán opportunisták voltunk. Elfeledkeztünk arról, hogy hazánkban ma még a fokozottan kialakuló népi-nemzeti egység mellett még van ellenség is, még főijeik igen élesen az osztályharc is. Mi erről sokszor megfeledkeztünk. Talán attól féltünk, hogy ismét szek- táns hibákba esünk. Mindenesetre egy sor kérdésben nagyon ”objektivek" voltupk, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy a szakmai szempontok mellett megfeledkeztünk a politikaiakról, így volt az egyetemi felvételnél, visszavételnél, jutalmazásnál,
