Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1954-1955
1955. március 30., VII. tanácsülés - A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozatából folyó feladatok Egyetemünkön
s igy nem növekvő, hanem állandóan csökkenő árualapot tudna csak biztosítani dolgozó népünk számába, megdrágítaná a termelést, ami az árak emeléséhez vezetne. Tehát, aki a nehézipar fejlesztése ellen lép fel, az végső soron az egész nép érdekeivel kerül szembe. A gazdasági érdekek mellett nem kevésbé indokolják a nehézipar fejlesztését az ország védelmi képességével kapcsolatos szükségletek/. Figyelembe kell venni az élesedő nemzetközi helyzetet is akkor, amikor a népgazdaság egyes ágai közti arányokat értékeljük. A mi egyetemünkön termelés nem folyik és nem befolyásoljuk közvetlenül a gazdasági tervezést sem. Azonban ezekről a kérdésekről mégis beszélnünk kell és tájékozódnunk, s adott helyzetben állást is kell foglalnunk. Igen fontos hogy egyetemünk orvosai, dolgozói e téren is megértsék a párt politikáját. Fontos,mert ők mindnyájan igen befolyásos tényezői az ország közvéleményének. Állandóan 25oo hallgató és ©vente többezer beteg kerül orvosainkkal kapcsolatba, igy az ő véleményük igen sok ember gondolkodását befólyásolhatja. Hogy ez a lehetőség valósággá váljék, abban a politikai szervezés munkájának túl, Önöknek vezető tudósoknak, professzoroknak az állásfoglalása döntően fontos. Ugyanilyen meggondolás alapján szeretnék néhány kérdést felvetni a határozatnak a paraszt kérdéssel foglalkozó megállapitásai közül is. Mint tudják az elvtársak a határozat több hibára mutat rá, amit az elmúlt másfél évben parasztpolitikánk terén elkövettünk. Ezek között talán legsúlyosabb - mindenesetre legalapvetőbb - az, hogy szem elől tévesztettük a'mezőgazdaság fejlődésének egyedül lehetséges útját, a szövetkezeti fejlesztést. A határozat leszögezi most, hogy a mezőgazdaság szocMista átszervezése változatlanul a párt célkitűzése. Feladat e téren a meglévő szövetkezetek minőségi fejlesztése mellett a számszerű növelésük is. A mostani rövid beszámolóm nem ad lehetőséget ahhoz, hogy ennek a kérdésnek Lenin és Sztálin által kidolgozott elvi alapjait akár csak érinteni is. Csak e^y mai "gyakorlati, nálunk is sok embert foglalkoztató kérdésre térnék ki. Ismételten elhangzik ugyanis az a vélemény, ill. aggodalom, hogy a márciusi határozat igen sok veszélyt rejt magában. A term.szövetkezetek számszerű fejlesztésére való felhívást ugyanis a helyi funkcionáriusok rosz- szul fogják végrehajtani, erőszakot fognak alkalmazni, ez megint csökkenteni fogja a parasztok termelési "kedvét, igy esni fog a mezőgazdaság színvonala. Ezek a - mondjuk pesszimisták - alig tudják elképzelni azt, hogy a parasztság a meggyőzés, elsősorban a jó termelő szövetkezetek meggyőző példája nyomán, önként fog szövetkezetben tömörülni. A párt véleménye támaszkodik a Szovjetunió tapasztalataira és a most m&r jó"néhány százezer mai szövetkezeti tag példájára. És ez á tapasztalat azt mutatja, hogy a parasztság igenis képes megérteni a közös gazdálkodás előnyeit. Mutatta ezt az 1955-ав év, aráikor módjában állt igazán mindenkinek kilépni a szövetkezetből, amikor sok helyen igen intenzív szövetkezés elleni agitáció is folyt, s a tagság döntő többsége mégis bentmaradt a csoportban. A tavalyi esztendőben pedig a termelő szövetkezetek tovább erősödtek. Megszabadultak az ingadozó tagoktól, további termelési és munkaszervezési tapasztalatokkal gazdagodtak, sok állami támogatást kaptak. Mindezek után feltétlenül reálisnak kell tartanunk a pártnak azt a célkitűzését, hogy az erősödő csoportokra támaszkodva növelni kell számszerűleg is- a / mezőgazdaság szocialista szektorát. Azoknak pedig akik a fqlusi funkcionáriusok túlkapásaitól félnek, elég hatásos választ adott a napokban lezajlott járási titkárok országos értekezlete.
