Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1954-1955
1954. szeptember 15., I. tanácsülés - Miniszteri leiratok
a számok, amiket látni kell, amik mutatják, hogy a népgazdaság nehéz helyzetben van és látni kell saját problémáinkat és fokozott felada-fóinkat is. л kis kereskedelemben 23-24?ь-а1 nőtt a fogyasztás. Ez hatalmas ugrás és jó, hogy az emberek többet fogyasztanak, de csak akkor jó, ha emögött tényleg több áru is van. A fokozott fogyasztást a megnövekedett termelésnek kell megelőznie. Mi itt a teendő? Ezt a fokozott fogyasztástfeltét- lenül biztositani kell fokozött termeléssel. Jelenleg ideiglenesen bedobta az állam az öszegyüjtött tartalékokat, azonban ez sokáig nem biztositható. Egyetlen megoldás van többet és olcsóbban kell termelni. 2. Ahhoz hogy a dolgozóknak jobb élete legyen, az árakat állandóan csökkenteni kell/, nem a béreket kell emelni, hanem az árakat csökkenteni, ez pedig csak akkor történhetik, ha többet és olcsóbban termelünk. Magyarország nagyon drágán termel, tehát takarékosdkodni kell. A takarékosság teszi szükségessé az intézkedéseket. Elsősorban takarékoskodni kell az állami, közületi vagyonnal, de nem csak ezzel, hanem a közületi fogyasztással is. Csak ilyen eszközökkel lehet biztosítani az élet színvonal emelkedését. A Párt és minisztertanácsi határozatok intézkednek atekinxethen, hogy ez az arány jól kialakuljon. Ennek alapján, ilyen megvilá^itá&an kell megizs- gálni a racionalizálás, a létszámcsökkentés "kérdését. Ez az a kérdés, amivel a legtöbb probléma van, ez foglalkoztatja legjobban Budapest közönségét. A Szabad Nép ezelőtt két héttel vezércikkben foglalkozott az államapparátus olcsóbbátételével, azonban ahogy a Szabad Nép ezt a kérdést elmondta, túl rövid volt. Részeltesen kell beszélni a kérdésről. A fokozott takarékosság, az adminisztráció csökkentése, a munka egyszerüsi- tése szempontjából kell ezt a kérdést elvileg megnézni. Hangsúlyozni kivánja, hogy ezek az intézkedések nem örömteljes feladatok azon szervek számára, akik kiadják, sem azok számára, akik végrehajtják és természetesen nem azok számára, akiket érint. Az ipari üzemek területén a leépítés kb.$$ lesz, de sokkal magasabb azokon a területeken, ahol kizárólag adminisztratív munkát végeznek, idèértve a minisztériumokat és a kutató intézeteket is. Itt 30 $-оз létszámcsökkentés lesz. Ezzel kapcsolatban igen sokat beszélnek a munkanélküliség veszélyéről. A munkanélküliséggel való ijesztgetés itt valóban termékeny talajra talál. A való helyzet az, hogy a termelő üzemekben azonnal tudnak munkakört felajánlani, nem adminisztrációs, hanem fizikai munkát. A legtöbb esetben elfogadták a felajánlott betanított munkási stb. munkaköjrt és fizetésükben csökkenés nem állott be. Ezen túlmenően az elhelyezkedési lehetőségek száma igen nagy, a ruhagyárban, textiliparban, 3eszkárt stb, keres munkásokat. A Munkaerő Tartalékok Hivatala nagyon j*ól meg kivánja szervezni az elbocsájtott dolgozók munkába állítását, kerületenként állított fel hivatalokat. Munkanélküliség tehát általánosságban nem lesz és nies ilyen veszély, azonban tisztviselői, adminisztratív vonalon hosszú ideig túlkínálat lesz. Ezen a vonalon csak vidéken lehet elhelyezkedni, Budapesten Ssak fizikai munkakörben lehet elhelyezkedni. Igen sokat lehet arról hallani, hogy milyen lelke ti énül, bürokratikusán küldik el az embereket. Igen szigorú utasítással bir minden gazdasági vezető arra nézve, hogy a racionalizálást hogyan hajtja végre, milyen szempontokra legyen figyelemmel, hogy a legemberségesebben járjon el. Figyelembe kell venni, hogy a munka ne rosszabbodjon a létszámcsökkentéssel, hanem javuljon, figyelembe kell venni a politikai szempontokat; Azonos körülmények között azt kell elbocsájtani,
