Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1954-1955
1955. január 26., V. tanácsülés - Az egyetem káderproblémái
vannak kezelésben és ne mondják, bogy ne járjanak a klinikára. Az ambuláns betegeknél nem is keresztülvihető a rendelet, mert azokat is be kell jelenteni, akiknél gyanú merül fel. Ez semmiképpen nem volna helyes. Pákán a Tanács ezzel egyetért és fel fogják hivni a miniszteriül figyelmét erre a problémára. III. Az egyetem kádérproblémái* Dékán jelenti, hogy január 17-21 között az Egészségügyi minisztérium bizottsága foglalkozott az egyetem káderproblémáival. Nem minden tanszéket keresett fel ez a bizottság, egyes párhuzamos, vagy ellentétes klinikákra, intézetekbe szálltak ki és igy szúrópróba szerűen tájékozódtak a káder kérdésekről. . Erről a munkáról számol be a Tanácsnak dr.Lóránt Imre főosztályvezető elvtárs. Lóránt : január 17-21 között щъ eü.miniszterium részéről egy bi'zottság vizsgálta meg, illetve tájékozódott az orvostudományi egyetem egyes káderkérdéseiről. A bizottságban részt- vett dr.Szodoray professzor is Debrecenből. Munkájukat azzal kezdték, hogy a dákánhelyettes, a párt- és szakszervezeti titkár elvtársakkal megállapították, hogy mely Intézetekkel fognak beszélni. Az elméleti intézetek és klinikák közül kijelöltek egyes párhuzamos tanszékeket, egy«solyan tanszékeket, ahol komolyabb káderproblémák vannak és egyes olyanokat,ahol nem volt nehézség. A bizottság munkája meghatározott időhöz volt kötve és igy egy-egy tanszékvezetővel másfél-két órát beszélgettek. Természetesen a budapesti egyetem több mint 40 intézetét nem tudták mind felkeresni. Az I. és II.Kórbonctani intézetben, а I, és II.gyermekklinikán, II.szemklinikán, gyógyszerészeti intézetben, anatómiai intézetben, Il.nőikli- níkán, III.belklinikán, élettani, biokémiai intézetben és az elme-idegklinikán járt a bizottság. A vizsgálat utolsó napján elbeszélgettek egy-egy intézet fiatalabb tagjával. A kiválogatásban résztvett az egyetem adminisztratív vezetője és az Sz. B.titkár. Ezen a beszélgetésen képviselve volt docens, adjunktus, tanársegéd, aspiráns. A beszélgetések során meggyőződtek, hogy nem is lett volna szükséges az összes intézetvezetőkkel beszélni, mert nagyjából a kérdések bizonyos témakörök körül Csoportosultak. Ezek a kérdések: 1,/ a káderek mozgatásának, ill.megrekedésének kérdése az intézetekben. A legtöbb intézetben az idősebb káderek ottmaradása miatt nehéz a fiatalok előrejutása és a végző tehetséges orvosok egyetemi intézetekbe való felvétele. Az idősebb káderek elhelyezése teimé lehetővé az egyetem szociális összetételének megjavítását is. Vezetésre alkalmas szakkáderek számos szakmában megfelelő állás hiánya miatt nem tudnak elhelyezkedni. Különösen vidékre mennek szakmailag nem megfelelő káderek. Pl. különösen vidéken szükség volna jól képzett urológusokra, azonban a vezető kórházak mellett ilyen állások nincsenek rendszeresítve, vagy mással vannak betöltve. Másik^nehézség, hogy a budapesti életkörülményekhez hozzászokott idősebb szakemberek nem szívesen helyezkednek el vidéken. Ezen mozgási lehetetlenség miatt odavezet a helyzet, hogy 50 éves orvosok dolgoznak gyakornoki beosztásban à klinikákon. Ezeken a nehezsegeken csak több éves káderfejleszté— si tervvel tudnának segíteni, mely tervet a professzoroknak is ismerni kell.