Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1954-1955

1954. november 10., III. tanácsülés - A IV. és V. éves orvostanhallgatk nyári kórházi gyakorlatairól jelentés

Még azt sem tudják egyelőre, ho0y hány állásuk lesz, tehát ilyen szempontból még nincs elosztás. Kéri a professzor elvtársakat, hogy nevelő munkájuknál vegyék ezeket a szempontokat figyelembe. Igen jó lesz, ha a klinikákra olyan tanársegédek kerülnek, akik ismerik a vidéki munkát.

Kováts; ő is mindig elmondja a hallgatóknak, hogy körorvos volt, hogy miképpen lehet vidéken dolgozni, mert a helyzet az, hogy mindenütt lehet dolgozni, de a vidéki munka sokkal nagyobb szellemi aktivitást kiván. Vidéken sajátmagára vám utalva az orvos és tőle függ, hogy hogyan halad. Azt az elvet, hogy mindenkinek 2 évre vidékre kell menni, abszolút helyesnek tartja, ott megláthat olyan dolgokat, amik az orvostudományra rendkívül hasznosak és amit a fővárosban soha sem ^láthat.

Petényi : helytelennek tartja azt, hog;^avaiaicfv^yenge hallgató lett, mert el volt foglalva egyél? területen és sl következő évben fják Budapesten, hogy ezt az elfoglaltságot folytassa. Ezért kell

megnézni a DIöZ munkát. - A vidéki orvosi munka felelősségteljes, ezt személyében is tudja, 5 évet töltött vidéken, van tapasztalata. Azonkívül élete javarészét közkórházban töltötte. Mindig lebelőbbre helyezte a betegellátás kérdését. Nem-áll fenn, hogy azt oktatnák, hogy vidéken rossz a munka, sőt mindig elmondják, hogy a gyermekgyógyászat rendkívül hasonlit a ^ falusi orvos munkájához. Egyes emberek elkövethetnek természetesen hibákat, ez előfordul, azonban az általánositás, hogy a bpesti egyetemen ezt tanítanák, nem indokolt. A gyakorlati kiképzésre vidéken több alkalom van, mert kevés az orvos, ugyanez vonatkozik a fővárosi közkórházakra is.

Dékán: egyetért azzal, hogy az egyetemi tanárok előadásaikban térj enek ki ö vidéki munkára. Azt, hogy az egyetem ebből a szempontból jól dolgozik, az élet megcáfolja. Évek óta látja, mint dékán, azt az óriási erőfeszítést, amikor vidékre kell küldeni a hallgatókat. A mostani VI.évesek csak 8 hónapra, gyakorlati munkára kerülnének vidékre, vizsgázni visszajönnek es csak azután van a szétosztás, mégis 90?o nem vállalja ezt. Példaként emliti saját klinikáját, ahol most több szakorvos vizsgázott és az egyik gyakornokának, ki most vizsgázott felajánlottak szakorvosi állást Sztálinvárosban 4.000 ft fizetéssel, lakással és kocsihasználattal és nem vállalta el, másiknak vidéki bányatelepen 20 ágyes körzeti rendelőintézeti állás, 3'szobás lakás, fix fizetésként ooo ft, az illető 7 éve tanársegéd nincs perspektíva előtte és mégsem megy. Tehát valami mégsincs rendben az egyetemen. Hinéen szakorvosból nem lehet egyetemi tanár, még docens sem. Itt valami alapvető hiba van. Ebből a magatartásból tényleg .az tűnik ki, hogy/tudomá- nyos munka, bizonyos magasabb szinten való munka csak a klinikákon , J~ utf‘f , ллла Ц.

Balogh ; ennek, okát bizonyos bizalmatlanságban látja. Az ifju- ság bizalmatlan bizonyos kérdésekkel és e kérdések irányitóival szemben, vagyis bizalmatlanság van az ifjúságban a minisztériummal, a tanári karral szemben, a mihiozterium bizalmatlan a tanari karral szemben stb. Miért e bizalmatlanság?

Mert ma ezt mondjuk, holnap mást csinálunk és az ifjúság nem hisz. Ez a valóság, az ifjuság~bizalmatlan. Természetesen, ha emelett elhangzik olyan kijelentés, hogy vidéken nem lehet dolgozni, ez jól jön az ifjúságnak, belekapcsolódik, mert mindent elkövet, h<?gy ne kerüljön vidékre. - Második probléma, hogy nem sikerült az orvosi munkát, az orvosi hivatást meg- kedveltetni a hallgatókkal. Ha sikerült volna megkedveltetni, akkor a VI.éven nem nézné azt, hogy csak Bpest jelent számára exisztenciát, hanem hivatást érezn'e és elmenne falura is.