Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1953-1954

1954. május 4., VII. tanácsülés - Az I. éves hallgatók felvételével kapcsolatos kérdések - Bejelentések, indítványok

gosók kozott, hogy az orvos nunkáj más, sokkal sokrétűbb, olyan, ami azzal, hogy a klinika épületét olh gyja, non fejeződik be, tehát nem lehet ugyanolyan mértékkel mérni, mint a fizikai dolgozókét. Itt említi meg, hogy pl. Romániában a klinikai orvosok, épen nett munkaidejüket mereven meghatározni non lehet és többet töltenek a klinikán, mint 8 órát, másfél fizetést kapnak.

Sebestény prof,; Ugyancsak leszögezi, hogy ez egyetemi intézetekben nem lehet köVoT£”nunkaidíít tartani, a beírás itt úgyis csak formalitás.

Balogh prof,: Örömét fejezi ki a hozzászólások egyöntetűsége felett és a következő’ javaslatot teszi: - előre bocsájtva az alábbiakat - tudományos munka a munkaidőn túl végezhető, tehát ha mereven akarnának a rendelkezéshez alkalmazkodni, akkor ezt meg kellene szüntetni. Megszüntetni azonban csak akkor lehetne, ha a létszámot lényegesen emelnék. Ugyanitt hangsúlyozza Julesz adftfhozzászólásához kapcsolódva, hogy nem kell szegye In i azt, hogy az orvos таз munkát végez, mint az egészségügyiek, tehát nem lehet volük egyformán beskatulyázni, - Javaslata tehát az, hogy mivel az egyetemen általában a munkát munkaidő tulteljesitéssel végzik, előbb utóbb uj nunkaróket kell beállítani. Addig azonban, amig erre sor kerülhet autoritást kell adni az intézet vezetőjének, a professzornak, akinek legyen kötelessége a munkafegyelemről gondoskodni a saját belátása szerint, azonban teljes teljhatalommal, anélkül, hogy őt ebben valaki vagy valami befolyásolni vagy korlátozni akarná. A professzorok intézzék saját belátásuk, a helyi viszonyok, vagy személyi adottságoknak megfelelően intézetükben a munkaidőt teljes autoritással, kötött munkaidő nélkül. Természetesen ugyancsak tartoznak teljes felelősséggel az intézeti munka és munkafegyelemért,

Grerlóczi; Teljes mértékben osztja Balogh prof.véleményét.Ugyancsak leszögezni kivánja, hogy a 8 óra munkaidő úgy ártondó-e, hogy azt az intézeten belül kell elfc’.ÖLLtenl, vagy abba beleszámít az előadásokra stb, való készülés otthoa. A felsőoktatási közlönyben erre nézve nincs utasítás. Ugyancsak felveti a kérdést, hogy'a hétköznap teljesített ügyeletért jár-e szabad nap, vagy csak a vasárnapokért.

Nyiró prof«, : Örömmel veszi tudomásul, hogy mindenki azon a véleményen van mint ~oc Ismét leszögezi, hogy a klinikák nem hasonlíthatók semmihez. Sem a többi egyetem tanszékei, som a kórházak hozzávetőlegesen sem vóg- zikazt a munkát, amit c. klinikák. A klinikai munkát non lehet sem időre, sem cn-ro mérni, kizárólag eredményre, a munka értékére. Mindezekből önként következik, hogy nem lehet megkötni so*

Julesz adj.: Javasolja, hogy a munkaidő kezdését meg kell határozni,

ezt'"áltélaben kötelezővé lohet tenni? azonban ezt sem mereven. A munkaidő vége Balogh prof«, javaslata szerint történjék azzal a szabályozással hogy aki előbb vagy közben eltávozik, az azt bejelenteni köteles^az adjunkiusnak, ami nem engedélykérés, csupán bejelentés, ami szükséges azért, hogyha bármilyen hivatalos szerv keresi azt, aki nincs ott,^ az intézet Vezetője mindig tudjon arról, hogy az hol van. Aki reggel később jön be, az viszont telefonon jelentse be kérését.

Balogh prof: Helyesli a javaslatot, ez nála is igy történik, ca к az adjunktus 'tekementesítése céljából az osztályos tanársegédnek kell fentieket jelenteni.

Nónay prof„; Szerinte Balogh prof, javaslata, mindenben megfelel a klinikák egyéni sajátos munkája feltételeinek,’ő is úgy t. Iáija helyesnek, ha minden intézetben a munkaidő kérdése a professzorra tartotik és a munkafegyelem ill. a műnk. menetű rt az teljes felelősséget vállal.