Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1953-1954
1954. május 4., VII. tanácsülés - Egyetemünk létszámáról és káderpolitikájáról beszámoló
24 Pálfi: szeretné á káderekkel való foglalkozás kérdéséhez tíömöri professzor elvtárs módszerét tanulságképen elmondani: azokat a munkatársait, akik vele dolgoznak már évek óta, természetesen ismeri, ki van alakulva benne róluk a véleménye, arról van tehát szó, hogy amikor szakmai kérdésekről beszél velük reféráién stb'. azokat a feljegyzéseket, amik papirra kívánkoznak, leírja, nem csinál ebből nagy problémát, természetes folyamatnak tekinti és igy Gömöri prof.elvt. jellemzései az első helyen állnak, kitünően tükrözik azokat a problémákat, amelyek egy emberrel kapcsolatosak. Ratkóczy prof.felszólalásához: Raütká&xxxxhat havonta beütemezve kell végezni ezt a munkát, akkor 1-1/2 1 évig tart nagyobb intézeteknél, tehát esetleg egy újabb jellemzésre 2 év múlva kerülhet sor. - A központi gyakornokát ez egyetem globálisan kapja, a státus az eü.minisztérium tulajdona és szét lesz osztva az intézetek között. À központi gyakoronoki állás elvesztése nem jelenti, hogy ugyanakkor státust fog kapni az intézet. Az 1954*évi létszámot 353-al kezdték és sok tanácskozás után' 65 minőségi fejlesztést kaptak.Itt nein az egyetem dönt, itt bizonyos gazdasági szempontok, százalékos meghatározás és l»gyéb szempontok szerepelnek. í'okról fokra kell menni a fejlődésnek, évről évre kapott és fog kapni létszámot az egyetem. Zoltán professzor- elvtársnak válaszolja, hogy a minőségi létszám elosztás megtörtént. Minden intézet igazgatója ki lett értesítve, hogy mennyi uj állást, vagy állásátszervezést kapott. Zoltán professzor klinikája a múlt évben előrehozva megkapta az ágylétszámfejlesztést, ugyanezt megkapta most az I.sz.Nőikli- nika is. Még nagyon sok klinika, intézet van, ahová elkellene a fejlesztés, de ez évben nem tudták kiharcolni.-Hedri professzor elvtársnak: a 70-es szorzószám globálisan megvan, de még az ápril.l-én megadott létszámmal sem érték el <a teljes létszámot. Az intézetekre vonatkoztatva nem tartják mereven ezt a számot. Természetesen különbséget kell tenni egyes intézetek között. Körülbelül két frónap múlva meg kell majd tervezni a jövő évi létszámot, amibe bele kell venni a hiányzó állásokat és ezekért, úgy ahogy eddig is, az egyetem vezetősége a legmesszebbmenőkig kiáll!* Megvan a remény ftrra, hogy a következő évben a 70-es szorzó szám meg fog emelkedni klinikai viszonylatban is. Az elméleti intézeteknél nem úgy megy a létszámigénylés. 1954-ben intézetekre lebontva, kulcsszám szerint kapták meg, az egyetem nem tudott ebbe beleszólni. Dékán: úgy hiszi hasznos volt ennek a kérdésnek a megtárgyalása. Két bizalmas kérdésre szeretné felhívni a figyelmet. Első, amire Kazár elvtárs is utalt már, hogy milyen fontos kérdés, hogy- az egyetemi tanárok a vezetésük alatt álló tanársegédek közül azokat, akikről úgy vélik, hogy már < megértek erre, más területekre átengedjék, úgy hogy ezek azt elvállalják. Azért fontos ez, mert az országnak állandóan szüksége van elsősorban egyetemi képzettségű egészségügyi káderekre. Ezelőtt az egyetemen mindi^meg kellett újítani a лХо^Ч kinevezéseket, ha nem tudják ezt a kérdést megoldani, újból ez fog bekövetkezni. Mint dékán azt az álláspontot képviseli, hogy az egyetemi állások véglegesek legyenek, aminek feltétele, hogy vállalják ezt a munkát,, ami feladatuk. Második kérdés, hogy túl a státusok számán biztosítani kell egy belső fejlődést. Aki pl. már 20 éve az egyetemen van és adjunktus és nincs továbbfejlődésre lehetőség, biztosítani kell, hogy átminősítéssel lehetősége legyen docensi előmenetelre, vagy docensnek másodprofesszorira stb. Ez a két
