Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1953-1954

1954. május 4., VII. tanácsülés - Egyetemünk létszámáról és káderpolitikájáról beszámoló

24 ­Pálfi: szeretné á káderekkel való foglalkozás kérdéséhez tíömöri professzor elvtárs módszerét tanulságképen elmondani: azokat a munkatársait, akik vele dolgoznak már évek óta, ter­mészetesen ismeri, ki van alakulva benne róluk a véleménye, arról van tehát szó, hogy amikor szakmai kérdésekről beszél velük reféráién stb'. azokat a feljegyzéseket, amik papirra kí­vánkoznak, leírja, nem csinál ebből nagy problémát, természe­tes folyamatnak tekinti és igy Gömöri prof.elvt. jellemzései az első helyen állnak, kitünően tükrözik azokat a problémákat, amelyek egy emberrel kapcsolatosak. Ratkóczy prof.felszólalásához: Raütká&xxxxhat havonta beütemezve kell végezni ezt a munkát, akkor 1-1/2 1 évig tart nagyobb intézeteknél, tehát esetleg egy újabb jellemzésre 2 év múlva kerülhet sor. - A központi gyakornokát ez egyetem globálisan kapja, a státus az eü.mi­nisztérium tulajdona és szét lesz osztva az intézetek között. À központi gyakoronoki állás elvesztése nem jelenti, hogy ugyanakkor státust fog kapni az intézet. Az 1954*évi létszámot 353-al kezdték és sok tanácskozás után' 65 minőségi fejlesz­tést kaptak.Itt nein az egyetem dönt, itt bizonyos gazdasági szempontok, százalékos meghatározás és l»gyéb szempontok sze­repelnek. í'okról fokra kell menni a fejlődésnek, évről évre kapott és fog kapni létszámot az egyetem. Zoltán professzor- elvtársnak válaszolja, hogy a minőségi létszám elosztás meg­történt. Minden intézet igazgatója ki lett értesítve, hogy mennyi uj állást, vagy állásátszervezést kapott. Zoltán pro­fesszor klinikája a múlt évben előrehozva megkapta az ágy­létszámfejlesztést, ugyanezt megkapta most az I.sz.Nőikli- nika is. Még nagyon sok klinika, intézet van, ahová elkelle­ne a fejlesztés, de ez évben nem tudták kiharcolni.-Hedri professzor elvtársnak: a 70-es szorzószám globálisan meg­van, de még az ápril.l-én megadott létszámmal sem érték el <a teljes létszámot. Az intézetekre vonatkoztatva nem tartják mereven ezt a számot. Természetesen különbséget kell tenni egyes intézetek között. Körülbelül két frónap múlva meg kell majd tervezni a jövő évi létszámot, amibe bele kell venni a hiányzó állásokat és ezekért, úgy ahogy eddig is, az egye­tem vezetősége a legmesszebbmenőkig kiáll!* Megvan a remény ftrra, hogy a következő évben a 70-es szorzó szám meg fog emelkedni klinikai viszonylatban is. Az elméleti intézetek­nél nem úgy megy a létszámigénylés. 1954-ben intézetekre le­bontva, kulcsszám szerint kapták meg, az egyetem nem tudott ebbe beleszólni. Dékán: úgy hiszi hasznos volt ennek a kérdésnek a megtár­gyalása. Két bizalmas kérdésre szeretné felhívni a figyel­met. Első, amire Kazár elvtárs is utalt már, hogy milyen fontos kérdés, hogy- az egyetemi tanárok a vezetésük alatt álló tanársegédek közül azokat, akikről úgy vélik, hogy már < megértek erre, más területekre átengedjék, úgy hogy ezek azt elvállalják. Azért fontos ez, mert az országnak állandóan szüksége van elsősorban egyetemi képzettségű egészségügyi ká­derekre. Ezelőtt az egyetemen mindi^meg kellett újítani a лХо^Ч kinevezéseket, ha nem tudják ezt a kérdést megoldani, újból ez fog bekövetkezni. Mint dékán azt az álláspontot képviseli, hogy az egyetemi állások véglegesek legyenek, aminek felté­tele, hogy vállalják ezt a munkát,, ami feladatuk. Második kérdés, hogy túl a státusok számán biztosítani kell egy belső fejlődést. Aki pl. már 20 éve az egyetemen van és adjunktus és nincs továbbfejlődésre lehetőség, biztosítani kell, hogy átminősítéssel lehetősége legyen docensi előmene­telre, vagy docensnek másodprofesszorira stb. Ez a két

Next

/
Oldalképek
Tartalom