Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1953-1954
1954. március 24., VI. tanácsülés - 1953/54 tanév I. félév végleges vizsgaeredményei
2 azt h r súlyoztuk, ho^y a Szovjetunió orvosképzésének rendszerét azért szükséges nálunk is belezetni, mert a -Szovjetunióban is igy oktatnak, ahelyett, hogy a mi sajátos viszonyainkból kiindulva megmagyaráztuk vo' hogy az egészségügy szocialista átszervezése a társadalombiztosítás ilyen mértékű kiterjesztése szükségessé teszi, hogy általános orvosok mellett hygiénikusokat is és olyan ormosokat is kápezzeaiőtegyetemeink, kik egy kisebb szakterületen nagyobb jártassággal birnak, A Szovjetunióból szerzett tapeeztalatoknak köszönhetjük azt, hogy egye* temeinken felszámoltuk a laza tanulmányi és f-izsgafelgyelmet, hogy az orvostanhallgatók oktatásában is érvényesül a haladó orvostudomány szel léleti módja, hogy módsz .rtani és pedagógiai elvek alkalmazása egyetem« ken i3 meghonosodott. Az egyetemi reform bevezetése óta az elmúlt év végén került a legélesebb formában napirendre -jelenlegi oktatási rendszerünk vitája, * A vita rámutatott azokra a hiányosságokra, amelyek oktatásunk jelenleg: rendszerében megvannak, de kijavithatók, ilyenek a klinikai tárgyak gyí korlati oktatása, a nyári gyakorlatok a gyermekgyógyászaton ás szülész* ten, az V,évesek vizsgatulterhelése. Ezeken a hibákon már eddigi intézkedéseink folyamán javítottunk. Helytelen gyakorlat volt az, hogy egyes egyetemeinken a hallgatók irányítóén igyekeztek beleszólni a tantervek kial&itásába. Természetesen nekünk meg kell hallgatni a hallgatóság észrevételeit és bírálatát, de a dolog természeténél fogva a hallgatóknak nem lehet mo^ az a látóköre és tapasztal ta, mely szükséges egy ilyen kérdés eldöntéséhez, A legutóbb tartott dékáni értekezlet eredményeként a vita a szakosítót VI*évre vonatkozóan még nem tekinthető lezártnak, a távolabbi perspektívát illetően. Problémaként vetődik fel ezenkívül oktatási rendszerűn ben a tantárgyak szétaprózottsága, mely elnyomja a nagy alaptárgyakat /biokémia-kis klinikai tatdrgyak stb,/ Fokozatosan fel kell hagyni egyetemeinken az utóbbi időben elterjedt középiskolás módszerekkel. Ilyenek voltak a kis-vizsgarendszer, a kötelező konzultáció, az anyagkövető visszakérdezés a gyakorlatokon, tehát minden száj-barágó módszer, mely nem alkalmas az^egyetemi oktatásra. Átmenetileg az alsóbb évfolyamokon a szakérettségis hallgatókká továbbra is külön kell foglalkozni. Jobban előtérbe kell állitani az egyetmeken a professzori előadások súlyát és tekintélyét. Nem szükséges,^ hogy az előadás felölelje az ege programmot, elég ha annak lényeges részeit, legfontosabb összefüggéseit és kapcsolatait tárgyalja és bevezeti a hallgatót a tudományos gondolkodásba. A hallgatókat az előadások is neveljék önálló gondolkodásra, a problémák felismerésére. Ugyancsak szükséges, hogy a gyakorlatok is segítsék elő a hallgatók önálló munkájának fejlesztését. Az egyetemelmek fokozatosan nagyobb önállóságot kell biztosítanunk és gondoskodnunk kell róla, hogy a dékánok valóban felelős vezetői legyenek intézményeinknek oktatási - tudományos ás gazdasági tekintetben egyaránt. Érvényt kell szerezni annak az elvnek, hogy a személyzeti os tály a dékán elvtársak szerve, működésűket a dékán irányítja és.^ellenőrzi; л megfelelő színvonalú tudományos és oktatói utánpótlás^biztosit sóra érvényt kell szerezni a kommunista káderpolitika alapelvének, mel nek értelmében a politikai és szakmai rátermettséget egyaránt figyelem be kell venni. Ifll I
