Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1953-1954

1954. március 24., VI. tanácsülés - Miniszteri leiratok

- 8 ­Azt sem veszik figyelembe, hogy a normánál lényegesen többet fizikai és kémiai intézet, amely koreai és albán hallgatók­kal egyénileg igen sokat foglalkozik. Ismételten arra kérem Dékán Elvtársat, hogy a fentieket fi­gyelembevenni és felügyeletÍrhatóságunk felé továbbítani szí­veskedj ék,” Fentiekhez kiegészitésképen megjegyzi, hogy maga a "norma" kifejezés egyetemünk oktatásában alapvetően helytelen. Norma annyit jelent, hogy pl. egy fogaskereket mennyi idő alatt le­het megcsinálni;ugyanolyan eszközökkel végzett ilyen munká­ját két embernek össze lehet hasonlítani. Azonban az anató­miai órát nem lehet a kémiai órával összehasolitani. Két ké­miai óra egymással összehasonlítható. Ez az egyenlősités, ami más területeken is megmutatkozik, teljesen helytelen. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem kell.megállapítani a reális szükségleteket, azonban a "norma!1 kifejezés ellen állást foglal, A reális szükségletek megállapitása fontos dolog a tervszerűség*szempontjából, pl, hogy az OLB előtt in­dokolhassanak bizonyos létszámot, A reális szükségletet nem lehet máshói megállapítani, mint a tanszék munkájából. Pl* klinikáján 4 röntgen részleg van 3 és fél orvossal és 1 röntgenasszisztenssel, A létszám a klinikai 70/100 ágylétszám megállapitás szerint állapíttatott meg, nem pedig a rönt­gen munkahelyek száma szerint, tehát vagy ki kell dobni 3 röntgenkészüléket, vagy fel kell emelni a létszámot. Még azonos szakmáju klinikák között is van különbség létszám- szükséglet szempontjából, Továbbá nagy a különbség az elmé­leti intézetek és klinikák között. Az elméleti intézetek hely­zete kicsit hasonlit a felsőoktatási minisztériumhoz tarto­zó intézétekhez. Egy régebbi értekezleten kimondták, hogy a heti 48 órás munkaidőből az elméleti intézeteknél 24 órát fordítsanak oktatásra, 24-et pedig tudományos munkára. Azon­ban rögtön megbukik ez a szám, amint a klinikákra vonatkoz­tatják, mert nem # veszik figyelembe a beteggyógyitást. Minden hiba abból származik, hogy valamilyen normát keres­nek, ahelyett, hogy megnéznék egyénenként a klinikákat, in­tézeteket. Meg kell nézni, hogy micsoda veszély-eket rejt ez magában? Kiderül, hogy 2oo-nál több felesleges állás van a klinikákon. Az OLB mást sem vár és ilyen statisztikai számokból - előre meg lehet mondani - hogy csak ez jöhet <. ki. Ezzel szemben meg kell nézni, hogy mi a helyzet ma a klinikán, Г94б-Ъап klinikáján 42 orvos volt, etek közül csak 7 volt fizetéses állásban. Ez tűrhetetlen helyzet volt, amit a népi demokrácia fel is számolt. Ma klinikáján 24 or­vos van és mindenki kap fizetést. 24 orvos adott helyzetben nem elég, hogjr mi a normális szükséglet ezt kell megállapí­tani. Mi történik akkor, ha esetleg tévednek és 28 orvos he- , lyett 30-ban állapítják meg a szükségletet? Ez azt a veszélyt rejtené magában, hogy lenne az országnak egy csomó orvosa, akik klinikán kiváló szakképesitést nyertek, amiből óriási haszon származna. Természetesen nem kell liberalizmusba esni, de ha a tévedés felfelé történik abból sokkal kisebb baj sáármaznék, miíitha lefelé tévednek a létszámban. Konkrétan az a javaslata, hogy ezt az ügyet a dékán vegye ke­zébe és'a minisztérium felé vigye tovább, hogy mindezek a statisztikák hamisak és vállaljuk, hogy mi feltárjuk a reális helyzetet. Minden intézetvezető tárgyalja meg a dékánnal, vagy megbízottjával, hogy sajátos;viszonyainak megfelelően hány munkaerőre van szüksége, mert csak igy tudnak valóságos képet kapni a szükségletekről. ЪУ-

Next

/
Oldalképek
Tartalom