Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1953-1954

1954. január 27., IV. tanácsülés - Az 1953/54 tanév I. félévi vizsgák eredményei

- 13 <w

A gyakorlati oktatásnak oda kellene irányulni, hogy a medikusok a betegeket műtét után naponként láthassák, hogy rögződjön bennük. Ha a sebészeten erre nincs mód, hogy oktassák, akkor ezt lehetővé kellene tenni. A mai oktatási mód rendkivül formális, bizonyos vizsgákat le kell tenni bizonyos időben, bizonyos ismereteket meg kell szerezni, de ezek felhasználásáról nincs szó.

Hedri: a sebészeti mütéttan oktatását Nagy docens elvtárs beosztásában nagyjából elvileg elfogadja, de a hozzászólásokból úgy látja, hogy a sebészeti mütéttan oktatására vonatkozóan különbözőek a vélemények, ezért maga is csatlakozik Kiss professzor javaslatához, hogy küldjenek ki egy bizottságot, amely foglalkozzék ennek a rendkivül fontos tárgynak az oktatásával.

Dékán; ki fogja küldeni a bizottságot.

Alföldy; megállaoi-tja, hogy a vizsgaeredmények nem tükrözik a hallgatók tudását. Nincs alapvető tudásuk, alapvető fogalmuk sincs a tárgyról, azért mennek át a vizsgán, mert mindenki nem bukhat meg. A felső- oktatási szemléből látható, hogy az oktatásügyi minisztérium milyen magas követelményeket támaszt, nálunk is egységesen állandóan emelni kell a vizsgák szigorát, hogy a vizsgaeredmények valóban tükrözzék a hallgatóság tényleges tudását. A statisztikai kimutatásra vonatkozóan megjegyzi, hogy a bukások száma nyilván tévesen van megállapítva, mert mikrobiológiából 16-an buktak el.

Hayna1 ; sem bizottság, sem más rendszabályok nem változtathatják meg azt az évszázados tapasztalatot, hogy 5-6 év alatt orvost kppezni nem lehet, mert ez csak fició. Fikció azt hinni, hogy 5-6 év után diplomával valaki már kész orvos. Tanitási rendszerünkben, a vizsgák idejének megállapításában nem vagyunk reálisak, nem vesszük tekintetbe az életet, mert aki 2 év alatt nem tudja megtanulni az anyagot, az megtanulja 5 év alatt stb. és nem lehet itt érvül felhozni, hogy az állan terhére élemért rygm lehet abban a fikcióban lennünk, hogy vannak orvosaink és nincsenek. Mérlegelni kell, hogy mit lehet megkövetelni a hallgatóságtól.kV kell alakítani ezekjt a dolgokat reális szempontok szerint, mindene 5-6 évbe belie szorítani teljesen lehetetlen, akkor amikor a hallgatóknak még a szakmán kivül más tárgyakat is kell tanul- niok és akkor abban a felfogásban élni, hogy 6 év után jó orvosaink vannak, akik már eredménnyel tudják folytatni az orvosi gyakorlatot ez csak fikció. Ezen csak u/gy leftet segíteni, ha több teret engedünk az egyéni képességeknek és a tanulmányi és vizsgaidőt mægvàltoztatjuk.

Molnár: hozzászólását lásd 2.sz.mellékletben.

Issekutz; megállapítja, hogy a vizsgaértékelés még mindig nem elég szigorú, nem reálisak az eredmények, ha 20 $-nál több a jeles, kb.

3a io lehet a jó, 35 ^ körül az elégséges és 10-15 $ a meg nem felelés. Ha ezt összeadják 3.5^átlág jön ki, s ez megfelel a tényleges tudásnál Hogy a fertőző betegségek vizsgáján 205-en kaptak jelest, ez- olyan liberalizmust tételez fel, amit helyes volna megvizsgálni. Nem szabad arra törekedni, hogy egymással versenyezzenek a tanszékek a vizsga- eredményekben, mert ezzel az eü.minisztérium is saját magát csalja meg. Nem tudják a hallgatók az anyagot, a szigorlatra elkészülnek konzultációs stb. segitségével, de egy idő múlva, pl. őszre már elfelejtik azt. Az alaptárgyak tanulása nem fejeződhetik be a Ill.éveh, a gyógyszertannal és kórbonctannal a klinikai gyakorlatokon is foglalkozni kell és meg kell kérdezni a klinikai vizsgákon is ezekről a hall gatókat. А III.éven minden elméleti kérdés szóba kerül és azt jól megtanulják a hallgatók, a klinikai tárgyaknál ezeket a tárgyakat újból és újból ki kell kérdezni és a plust megtanítani hozzá, de ha elfelejtik a hallgatók a vázat, akkor a részletek is csak a levegőben lógnak, A klinikai gyakorlatokat sokkal erélyesebben kell venni és kényszeri-