Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1953-1954
1954. január 27., IV. tanácsülés - Az 1953/54 tanév I. félévi vizsgák eredményei
- 12 Haynal: az elhangzott vita az orvos képzés két helytelen momentumára világi-rá, az egyik, hogy a VI.évben tanuljanak a hallgatók klinikai kórbonctani. Hat év alatt csak bizonyos anyagot lehet elvégezni. Véleménye szerint túl vannak terhelve a hallgatók, túl merev időpontokban kényszerülnek letenni a vizsgájukat és nincs szabadságuk. Aki év közben nem tulj megtanulni az anyagot, nem pótolhatja nyárén. A második, hogy a tankönyvet nem tudja beszerezni, ezért nincs meg neki később a szükséges tankönyv. A tankönyv politikát - mely az adott körülmények között ezelőtt helyes volt, most már meg kell változtatni és lehetővé kell tenni a hallgatóknak, hogy saját tankönyveik legyenek. Kiszely: örömmel üdvözli a filmoktatásra vonatkozó szavakat. Törő professzor már évek óta harcol/ a filmoktatás megjavításáért.Különösen a fejlődéstan oktatását tantermi előadással nem lehet megoldani, ott a vetités demonstráció elengedhetetlen. Nagy örömmel hallotta Haynal professzor szavait, mert a film kérdése még mindig elintézetlen. Több film bizottságban volt benne, de ezek a bizottságok nem oldották meg a kérdést, jelenleg egyetlen egy film sem áll rendelkezésre és ezt sürgősen meg kellene változtatni. Kazár: Haynal professzor hozzászólására válaszolva közli, hogy a legújabb módosító rendelet értelmében teljes 1 hónap nyári szabadság van biztosítva a hallgatóknak. Azonban természetesen lehetőleg tanuljanak évközben, azonban indokolt esetben van ilyenformán idő a pótlásra is. A tankönyvpolitika kritikáját teljes mértékben elfogadja, ennek megváltoztatására jelenleg már a pénzügyminisztérium előtt van az eü.minisztérium javaslata, mely szerint a hallgatók számára a legfontosabb tankönyveket olcsóbban és részletre is kivánja rendelkezésre bocsájtani. Az egyes tárgyak kellő arányosságának kérdése megindokolja a tematikák vitáját ráxxijeiex széles körben, ahogy a leirat tartalmazza, hogy az egyéb tárgyak oktatói is hozzászólhassanak a vitatott tárgy tematikájához, pl. a kórbonctannál mik a klinikusok kivánságai, hogy a VI.éven szükséges-e pl. a klinikai kórbonctani előadások helyreállítása stb. Ez a vita a tárgy anygának tisztázásához hozzá fog járulni. Petényi : a medikus képzéssel és annak eredményével sokan nincsenek megelégedve, hasznos ezzel a kérdéssel foglalkozni. A képzés eredménye többféleképpen mérhető le. Egyik módja az elbirálásnak a szigorlat eredménye, s átlagban igen jók, az átlagosnál jobbak a szigorlati eredmények. Nézete szerint azonban nem elegendő ez a fel- készültség elbírálására, mert a vizsgaeredményeket egyéb dolgok is befolyásolják. Ha a hallgatók^általános képzettsége gyenge, mind nem lehet megbuktatni, ezért enyhébb jegyeket kapnak. Elhangzott, egyszer, hogy a professzor felelős a tanulmányi eredményekért, ez is befolyásolja a kérdést. Véleménye szerint nagyon jó volna, ha a szigorlatokon a saját tárgyon kivül megnéznék, hogy más tárgyakból mit tud a hallgató. Pl. tapasztalata szerint gyógyszertanból nagyon keveset tudnak, a legelemibb receptet sem tudják felirni, belgyógyászatból, r.öntgen képen amit lát, afrra sem tudnak választ adni. Tapasztalata szerint a hallgatók elemi ismeretei nagyon gyengék. Való szinüleg nem a röntgen intézet a hibás, hanem mert nagyon kevés idő van az oktatásra, nem lehet úgy megtanítani a hallgatókat, mint ahogy helyes volna. Pl. belgyógyászati diagnosztika tekintetében is hiányos a hallgatók tudása. Meg kell állapítani, hogy a medicina rendkívül sok időt igényel és a hallgatóknak nies elég idejük a kell tanulásra. Ami a mütéttant illeti ez speciáli's kérdés, véleménye szerint ha valaki pár műtéti eljárást ismer, akkor tudja alkalmazni azt másra is, ellenben nagyon fontos tudni, hogy mit jelent a műtét magára a betegre, annak különböző életkorában, pl. ha erre vonatkozó an véleményt kérnek a belgyógyászától, ezeket a kérdéseket tudni kel