Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1952-1953
1953. január 19., IV. tanácsülés - Központi gyakornokok és egyetemi gyakornokok kérdése
2 és információik révén döntsenek. Ezeket a döntéseket a Dékánnak Ъеjelentik, ka 6 szükségesnek tartja az Egyetemi Tanács elé terjeszti azokat. A bizottságok munkájában természetesen figyelembe vehetik azt a sok értékes szempontot, amit a professzorok javaslatai felsoroltak, s ezeknek alapján dolgozhatják ki részletesebben munkarendjüket. Amelynek nem kell szükségképen minden bizottságnál azonosnak lennie, hanem igazodhatik az egyes csoportok speciális viszonyaihoz is. Végül legyen szabad arra rámutatnom,1 hogy nem egészen igazságos a jutalmazási alapból kizárni az Egyetem fizikai dolgozóinak túlnyomó részét. Meggyőződésem szerint a laboratóriumi asszisztensnők, a laboránsok, ápolónők, de még a szakmunkások munkája is nélkülözhetetier részét képezi az Egyetem munkájának, amelynek nem jelentéktelen a szerepe az oktató, gyógyító és tudományos munkánk előmozdításában sem. A tudományos munka jelentős részét az asszisztensnők és laboránsok végzi! A műtősöknek segítsége nem elhanyagolható a műtétek sikere szempontjába a klinikai gyakorlati oktatásban sok ápolónő segédkezik. Hasonlóképen az intézetek gyakorlati oktatásában részük van a lbaránsoknak is. Jól tudom; hogy az Egyetem fizikai dolgozóinak nagy része a költségvetésileg biztosított 1 $-os jutalomkeret terhére jutalmazhat Úgy gondolom azonba, hogy ez olyan csekély összeg, hogy távolról sem lehet elegendő a munkájukban kiváló dolgozók jutalmazására. Ezért kérer a Dékán Elvtársat és, az Egyetemi Tanácsot, annak megfontolására, nem lenne-e kívánatos a tanszékvezetők jutalmazására szánt összeg 15-25 Í°- át a fizikai dolgozók jutalmazására fordítani. • » ■ . Budapest, 1953* január 19-én.^ egyetemi tanár
