Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1952-1953
1953. január 19., IV. tanácsülés - Az oktatószemélyzet jutalmazásának előkészítési rendszere
13 33 Ha az elbíráló bizottság a csoportok tagjaiból alakul, akkor a bi- aottság ismerni fogja a tanszemélyzet oktató és tudományos munkáját, hiszen ma már a rokon intézetek munkatá,rsait személyesen nagyon jól ismerik. Valószinüleg a rokonszakmáju klinikák között is megvan a kapcsolat. A versennyel való összekapcsolás nehéz, mert a minisztérium ragaszkodik a kéthavi jelentéshez a jutalmazás pedig nem négyhavi időközben van, hanem februárban,júliusban és novemberben. Nagyon helyesnek tartja azt a javaslatot, hogy a jutalmazást elbiráló bizottságok azonosak legyenek a versenybizottsággal. A tudományos munkásság elbírálása tekintetében véleménye egyezik Rusznyák professzoréval, a tudomány munkásságért egymagában nem kaphat valaki jutalmat, de ha tudományos munkát is végez és oktató, gyógyitó munkája is kiváló, ott a tudományos munka pluskenu értékelhető. Ha a bizottságok megalakulnak javsolja, hogy tanulmányozzák át Nyirő professzor javaslatát és a többi javaslatokat is, mert ezekben sok értékes szempont van. Nagyon fontosnak tartja, ho y a bizottságoknak kellő idő álljon rendelkezésre, hogy megfontolt javaslatot tehessenek, mert ismételten hangsúlyozza, hogy a jutalmazások csak akkor érik el céljukat, ha közmegnyugvásra történnek és méltánytalanság és igazságtalanság az embel lehetőségek határain belül elkerülhető legyen. Petényi ; legcélszerűbb és legegyszerűbb az az eljárás, ha feltételezik, hogy az egyes intézeteken belül az oktatás és betegellátás körülbelül egyformán megy, ami azt jelenti, hogy a Jutalmazási összeget az egyes intézetek tanszmélyzetének arányába kellene megállapítani, A dékán tájékozva van arról, hogy az okt atás hogyan megy az egyes intézetekben, az osztályfőnököktől, DISZ-től kanhat felvilágosítást. Az intézeteken belül viszont a tanszékvezető tudja legjobban ue gállas itani, hogy ki a legérdemesebb jutalmazásra. Nem tartja szükségesnek külön bizottság felállítását, aki nem ismeri az intézeten belüli viszonyokat, elegendőnek tartaná, ha a dékán tájékozódna az oktatás menetéről, ezen kivül pedig a tanszékvezető a Párt és Szakszervezet támogatásával tenne javaslatot az összeg ismeretében. Újabb és újabb bizottságok mindig több és több időt vesznek el a tanszékvezetőktől. Issekutz: ez egyenlősdi volna, minden intézet külön-külön egy- séget képvselne és a dékánra háritani a sorrend megállapitását túlságosan nagy feladat volna. A bírálóbizottságba javasolja, hogy a Párt, Szakszervezet és a DISZ is résztvegyen. Incze: szükségesnek tartja a -professzori kvóta reális rne gálla- pitasat, tudomása szerint Szegeden is igy van. Dékán: az érvényben lévő miniszteri rendelet alánján kell eljárni, javaslattal élhetnek a ne ^változtatására, de addig az előírásoknak megfelelően kell eljárni. A miniszteri rendelet pedig kimondja,^ hogy mind mennyiségi, mind minőségi munkában az oktató, gyógyitó és tudományos munka jutalmazásra szolgál. Világosan kimondja, hogy a februári, illetve júliusi jutalmazás alapja az I*, illetve II.félév?? során végzett munka, a novemberi jutalmazás alapja pedig a tanév beindításával és a nyári termelési gyakorlatok vezetésével kapcsolatos munka. Véleménye szerint a rendelet helyes, elképzelhetetlen, hogy tudományos kutató munka nélkül valaki jó imeveló és gyógyitó munkát végezzen, л rendelet kimondja azt is, hogy a jutalmazási keret fegyver a felsőoktatási intézmény vezetője kezében és az egyszemélyes felelősség elvét is szolgálja. A jutalmak elbírálásánál döntően kell támaszkodni a professzorok véleményére. A rendelet nemcsak a dékán egysiemélyes felelősségét akarja fokozni, hanem a tanszékvezetőkét is. A tanszéki segédszemélyzet jutalmazásainak kérdésében a Tanács dönt, viszont a javaslatokat bizottsági előkésiiíés nélkül nem hozhatja a ^a-