Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1952-1953
1953. január 19., IV. tanácsülés - Az oktatószemélyzet jutalmazásának előkészítési rendszere
12 95 megváltoztatás esetén a tanszékvezetővel közöljék, adjanak alkalmat a megvitatására.Nem fog bekövetkezni akkor, mint klinikáján, hol megváltoztatták javaslatát, olyan híresztelés legyen, hogy a dékán a klinika vezető javaslatát megváltoztatta. Dekán; Rusznyák professzor elvtárs nem vett részt azon a tanácsülésen, mely a jutalmazásokkal foglalkozott. A dékán csak a professzori jutalmazások felett dönt, a tanszéki segedszemélvzet jutalmazásában a Tanács dönt. A bizottság javaslata alánján itt tanácsi vita után történt a döntés, mert valóban helyes, ha a professzor javaslatát vita után változtatják csak meg. Ratkóczy; nem lehet-e megkönnyiteni a bizottság munkáját azzal, hogy egyik jutalmazási szakban egyféle munkát, a másikban másfélét vesznek figyelembe. Sebestény; a tanszéki segédszemélyzet jutalmazása nem képez problémát, az intézet vezetője ismeri munkatársait és eredményeiket, reális előterjesztést tud tenni. A tanszékvezetők jutalmazása nagyobb probléma. Javasolja, hogy a professzorok jelentsék, hogy mit végeztek egy félévben és ezeket a jelentéseket adják be egy bizottságnak. Rubányi; az elbirálás szempontjából szorosan össze kellene kapcsolni a jutalmazást a verseny ellenőrzés munkájával. Ugyannak a bizottságnak kellene végezni a két munkát olyan csoportbeosztásban, ahogyan Issekutz professzor javasolta. Mert igy a bizottság nemcsak versenyjelentések alánján fog elbirálni)í, hanem ellenőrzés alapján is. Zoltán: nem helyes a verseny kiért? kelésből kiindulni, mert nem intézetek jutalmazásáról van szó^ haneiji személyek jutalmazásáról. Elképzelhető, hogy egy intézet 5-ik lesz a versenyben, de van 3 olyan kiváló dolgozója, akik jutalmazásra érdemesek. Rubányi; nem automatikusan képzelte a jutalmazást, hanem ha a versenyellenörző bizottság jó munkát végez, meg fogja tudni állapítani kik a legjobb káderek. Incze; nem az intézet munkásságát kell lemérni a jutalmazásoknál, hanem az egyének munkáját. Issekutz: a legfontosabb probléma, amit Zoltán pipfeszor vetett if el, a béralap elosztása. Véleménye szerint, hogy a tanszékvezetők jutalmazása milyen összegből történik, azt a béralapjuk dönti el. Nem volna helyes, hogy a professzorok nagyobb összeget kapjanak, mint amennÿ abéralapjuk aránya, ez csak 10-15 %-a lehet a béralapnak, viszont a múltkor a Jutalom 30^-át kapták, l'eg kell állapítani azt az arányt, mai nyi jut a professzorokra, mennyi a tansze- m^lyzetre. Feltételemül szökséges valamilyen össze; megállapít sa és nem tartja egészen helytállóknak a javaslatával szemben felme- +. rült véleményeket, mert itt nem egyes intézetek részére megálla- talomUitott SxKkeretről van szó, hanem csoportok részére, melyek esetleg 8-1C intézetet ölelnek fel. Nem lehet feltételezni, hogy az összes manuális intézeteket felölelő csoport rosszabbul dolgozik és igy kisebb összegre van igénye, mint pl. a belgyógyászok, vagy a különböző elméleti csoportok között lényeges eltéréesek legyenek a munkában. Át lehet hidalni ezeket a problémákat úgy is, hog y a jutalmazásra szánt összeg 5-10$-át fenntartják a Tanács rendelkezésére, hogy a döntésnél tapasztalt esetleges aránytalanságokat ezzel kijavíthassák. Ha ellenben nem tudnak összegeket, akkor minden bizottság 2-3-szoros javaslatot fog^ tenni és munkája a levegőben fog lógni. Javasolja tehat, hogy 8.11apitsa.k mekkora öszeg kerül kiosztásra a béralap arányában, osszák fel a összegeket a hat csoport között 5-10JÍ fenntartása mellett. 30,?
