Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1951-1952
1952. május 7., XI. tanácsülés - Bejelentések
Tisztelt Orvoskari Tanács'tnfi&B! Az egyetemi hagyományok szerint a dékán megbízatása lejárt és a jövő évi dékán személyébwőír kell javaslatot tenni. A hagyományok tisztelete azonban nem szenved csorbát azzal, hogy a múlttal ellentétben nemcsak udvariasan köszönetét mondunk a dékánnak, ha nem - az állam szocialista szellemének megfelelően, amintvarra bennünket •Pártunk tanit- összefoglaló birálátot mondjunk a dékán kétéves munkája felett, hogy ezzel is hozzájáruljunk a megválasztandó dékán munkájának a megjavításához is. A dékán tevékenysége ugyanis nem kismértékben .érint i az orvosképzést, az országos egészségügyet és az orvosi tudományos munkálkodást egyaránt. És mivel közös ügyünkről van szó, kritikánkkal nem csak a dékánt segitjük, hanem saját ügyünket, dolgainkat mozdítjuk elő és jó együttes munkával járulunk hozzá legjdSoan az elintézendő feladatokhoz. Pártunk II. kongresszusa megállapította, hogy az üzemek veztéséfee: egy-rszemély«felelős vezetésinek kell érvényesülni és nem szabad megbékélni a vezetés testületi jellegével. Az egyetemek életében és a mi egyetemünkön ennek a határozatnak a gyakorlatba való átvétele #egesi Kiss Pál dékánra hárult, aki ezt a feladatot az adott körülmények között igen jól megváló sit ott a. A dékán az elmúlt évben orvosegyetemünk tényleges vezetőjévé lett és úgy tanulmányi mint személyi, valamint gazdasági vonalon megfelelt azoknak a követel méllyel nek, amiket az egy személyben felelős vezetővel szemben támasztunk. Ki emelendőnek tartom, hogy az egyetemi rendnek minden területen való sxkrax szállásáx helyreállitásáért, az állami rendeletek pontos végrehajtásáért mindenkor e rélyesen és megalkuvást nem ismerve sikraszállt még akkor is, ha a végrehajtáshoz népszerűtlen intézkedésekre volt szükség. Pontosan ellenőrizte a rendeletek végrehajtását és a tanácsüléseken kritikát gyakorolt a hiányosságok felett. Mindezek azt igazolják, hogy a dékán fáradhatatlanul és erős kézzel vezette az orvosegyetemet. Kiváló szervező képességével kialakította a dékán alrendéit hivatali apparátust,ami az egy személyes vezetés mellett elengedhetetlenül szükségessé lett a jövő szempontjából is. Nem kétséges, hogy a helyes szervezés és erős kezű vezetés eredményei az egyetemi munkában is meg láthatód és tapaszt alhat óC, Az oktatás nemcsak a professzoroknak, hanem a tanszéki segédszemélyzetnek is szívügyévé lett, aminek természetes következeié nye^rfninden területen észlelhető tanulmányi színvonal emelkedés. Amint Megkövetelte a jobb tanitási módszerek alkalmazását, ugyanolyan határozottsággal dolgozott a tanszékek és a hallgatóság felé egyaránt a tanfegyelem megszilárdításáért. Sok még ugyai e téren a teendő, de meg kell látnunk, hogy a tanfegyelem általában lényegesen javult, az oktatás és annak eredményei osszehasonlithatatlanul jobbak amint az a múltban volt. ' Igen nagy jelentősége volt a fegyelem megszilárdítása terén a dékán azon határozott magatartásának, hogy a destruktiv hallgatókat az e- gyetemről eltávolít ott a. Ugyancsak nagy előrehaladást jelentett a tanulmányi színvonal javitása érdekében az osztályfőnöki rendszer bevezetése, valamint az a gondoskodás, hogy a hallgatóság ebben az évben igen jól el volt látva jegyzetekkel, jobban, mint a társegyetemeken. Uj szellemet ho- I zott a kari tanácsülésekre és olyan problémákat vetett fel, amelyek ténylegesen az fgyetem ügyét és a szocializmus épitését szolgálták. A tanulmányi szinvonal.emelkedése és a fegyelem megszilárdítás a azonban még csak az első komoly íépést jelenti célunk elérésében. Nagy hiányosság van egyetemünkön az elméleti előadásoknak és gyakorlatoknak ideológiai tartalommal való megtöltése terén. Ez a hiányosság érvényesül a tankönyvek és jegyzetek ideológiai bírálatában is. hattek következménye, hogy legnagyobb elmaradásunk a pedagógia terén észlelhető. Ezért a dékánnak egyik legfontosabb jövőbeli füladata lesz a nevelőmunka. Uj életünk ugyanis nagyobb igényességet követel tőlünk, nemcsak embertársainkkal, h
