Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1951-1952
1952. május 7., XI. tanácsülés - A II.sz. Szemklinikán újonnan szervezett egyetemi docensi állás betöltése - A II.sz. Gyermekklinikán üresedésben lévő egyetemi docensi állás betöltése - Tanulmányi ügyek
I- 16 Ifi G Issekutz: a minisztérium azt javasolta, hogy az utolsó két heten/ismétlést tartsanak. Ő be tudta úgy osztani az anyagot, hogy az utolsó két héten ismételnek, vagyis a legnehezebb kérdéseket újból elmondja, vagy kérdésekre felel. Ilyen módon az utolsó idők a vizsga előtt meg vannak könyitve, nem kapnak uj anyagot. Dékán: az ismétlés beiktatása annál is 'inkább lehetséges, mert a ^második félév kezdését előrehozták és ezért, hogy az év vegén ismétlésre nyerjenek meg időt. Mindent el kell követni, hogy az utolsó órákon is ottjlegyenek a hallgatók és átvegyék az anyagot, mert ha nem^tanulnak folyamatosan, akkor még a-vizsga előtt meglevő egy héten sem tudják átvenni az anyagot. Itt komoly nevelő és ellenőrző munkára van szükség. Pelkéri Ádám elvtársat számoljon be az évfolyamártekezletékről. Ádám:/beszámolóját lásd 4,sz.melléklet./ Dékán jelenti, hogy az évvégi vizsgaelőkészitésre vonatkozó körlevelét megküldte. Nagyon jó volna, ha Alföldy és Székessy- né elvtáírcak beszámolnának az első félévi vizsgatapasztalataikról, mert ők már eszerint a módszer szerint vizsgáztattak. Alföldy; a minisztérium az első félévi vizsgák módszereire is irányt szabótt és ő tartótra magát ehhez. Ez nagy könnyebbség volt számára, mert nem rendelkezik olyan gyakorlattal egyetemi vizsgááatás terén, mint sok ré#gi proles zor, viszont nem kötötték őt régi bevált módszerek. Nagyon jól bevált eljárás volt, hogy a vizsgakérdéseket előre kidolgozták és a hallgató húzás utján kapta meg a kérdést. Az intézeti tagok segitségével állitották össze a kérdéseket, minden hallgató 4 kérdést kapott. Egy kartonon szerepelt mind a négy kérdés. Ilyen módon elérhető volt, hogy az általános tudásra vonatkozó egységes képet lehetett kapni. A kérdések súlyúk szerint pontosan össze voltak válogatva és a kérdések'csoportositása hü képet adott az egész anyagban való tájékozottságról. Részben ennek volt következménye, hogy a vizsgák jól mentek. Kiegészítő kérdést is adtak külön azoknak, akik nem rendelkeztek olyan beszélőképességgel, hogy egy-egy kérdésre hosszasabban folyamatosan beszéljenek. Mikor befejezte mondanivalóját, akkor kapott arra a kérdésre vonatkozó kiegészítő kérdést. A gondolkodási időt biztosították. Jegyzeteket is készíthettek maguknak xxmáxxxsgxiijdutf: átgondolt anyagból. A kihúzott kérdésekbe csak akkor kérdeztek bele, ha erre szükség volt, ha nem megfelelő irányba ment a vizsgázó. Öröklött kérdés nem fordult elő. A gyakorlatvezető, aki évközben tanította a csoportot mindig jelen volt. A csoportvezetotanszemélyzet már a szigorlat előtt való napon foglalkozott a hallgatókkal és igy alakult ki, hogy mi várható egy-egy hallgatótól. Ilyen formán sikerült eléírni, hogy a hallgatók évközi munkáját is bele tudták épiteni a Szigorlatba.A gyakorlatvezetők jelenléte rendkívül jó hatással volt a hallgatókra, kissé fesztelenebbé tette a szigorlatot, mert a vizsgázók segitő társként érezték őket. Maga részéről sokszor ellenőrizte a gyakorlatokat és kérdezgette a hallgatókat, tehát azok már előre megismerték kérdezési módszerét. Fentiek alapján a szigorlatok minden nehézség nélkül lementek és úgy érzi, hogy a hallgatóknál bevált ez az eljárás éá a csoportos szigorlatozás is, mert igy a csoportok valósággal versenyeztek egymással. Egyik csoport megvárta a másiknak a szigorlatát és együtt drukkolták végig, hogy melyik csoportéért el ki- TT n ^>0-1 o-rrlmÓTTu-t _ tík í.q « nsonortoa vizsgázás előnveként tud—
