Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1951-1952
1952. május 7., XI. tanácsülés - Az 1952/53.tanévi Dékán személyére javaslattétel
- 11 Hl Beérkezett 36 érvényes szavazólap, melyek közül 35 "igen'r-t és 1 Mnem"-et tartalmaz. y Dékán: Hangsúlyozza, milyen na^y megtiszteltetést érez, hogy az 'Egyetem Sanécsa, az intézetek es klinikák vezetői harmadizben vélik úgy, hogy az ország legnagyobb Orvosegyetemének vezetését személyére óhajtják bizni. őszintén 'megmondja,, hogy amikor szó volt róla, hogy az Egyetem vezetését meg egy évig rá akarják bizni, hosszasan gondolkozott, hogy helyes-e,- hogy ugyanazon személy hosszabb időn keresztül érvényesítse az egyszemélyes vezetésben bizonyos fokig egyéni ás személyes akaratát. Másodszor saját munkaterülete szempontjából is gondolkozott azon, hogy az ország egyik legnagyobb klinikájának vezetése nem fogja-e megsinyleni, ha már harmadik éven keresztül energiájának csak egy részét tudja a klinika számára biztosítani. Azonban az elvtársak, akik ismerik az Egyetem életét úgy vélték, hogy helyes lesz, ha még magára veszi ezt a fokozott munkát. Az Egyetem vezetését pártmunkának tekinti. A Párt mondotta és mondja meg azokat a feladatokat, melyeket a következő évben az Egyetem vezetőjének a tanácsra támaszkodva el kell végezni. Úgy látja, hagy az elmúlt két évben - mint ahogy Babies professzor kiemelte - az intézetvezető professzorok az oktatás vonalán túllépték már a saját intézetük munkájával való foglalkozást és az oktatás kérdéseinél teljesen otthon voltak az egész Egyetemre vonatkozóan. Nemcsak azt tárgyalták, hogy az egyes tárgyakkal mi legyen, hanem az egyetemi oktatás minden kérdésének megvitatásában resztvettek, áttekintették a problémát és úgy hiszi, hogy a fejlődés a tanulmányi fegyelem, a folyamatos tanulás és az oktatás módszereinek megjavulása tekintetében erre vezethető vissza. Sajátma- gánák talán az az érdeme, hogy a tanácsüléseken kialakult viták alkalmával világossá tette a professzorok számára, hogy nemcsak a saját intézetükkel kell foglalkozni, mert hiszen ők az Egyetem vezetői, most alakult ki az Egyetem igazi autonómiája. Ezt^a kialakult szemléletet átvitték a professzorok a t ansegédszemélyzet felé és ma mindenki személyes ügyének tekinti az oktatást. Nem értek el i^yen jó eredményeket a nevelés munkájában. Ez a jövő egyik feladata. Az ifjúság körében nem alakult még ki olyan lelkes hangulat, mint a szovjet ifjúságnál. Mintegy 2of0 kényszer hatása alatt végzi munkáját, ebben mindnyájan hibásak. Akkor látta meg ezt a hibát, amikor évfolyamértekezleteket kezdeményezett. Az évfolyamot oktató professzorok vegyenek ezen réezt, elnököljenek, alakítsanak ki vitát az ifjúsággal, foglalkozzanak az évfolyam ügyeivel, hogy szoros kapcsolatot teremtsenek az ifjúsággal. Igen fontos feladat', hogy a profeeszorbk az évfolyamértükezleteken, az ifjúsági és szakmai tömegszervezeti értekezleteken feltételenül 'vegyenek részt- és ott érvényesítsék a professzorokban már kialakult szocialista tudatot, munkaszeretet, szakmaszeretet, a lendületet az uj megismerésére, azok átadására.- Ha ezt el fogják tudni érni, akkor a professzorátus nagy mértékben segíteni fogja a Párt munkáját, mert ez dönt'ő feladata a Pártnak. - Második fontos feladat szorosabbá és szivélyesebbé tenni a személyes kapcsolatot az ifjúsággal. Nemcsak az ifjúsággal akarja szivé^esebbé tenni a kapcsolatot, hanem a tanszékvezetőkkel a tanácsüléseken, az intézetek Íá-Jo<$tilsával, akár hosszabb időnek ott való eltöltésével. Saját klinikáján látta, hogy az Akadémia által kiküldött ellenőrző bizottságnak WSL
