Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Kar - tanártestületi ülések, 1947-1948
1948. , X. folytatólagos rendes tanártestületi ülés - II. fokú magántanári képesítések
Tekintetes Kar ! Dr. Lőwinger Simon kórházi főorvos ur karunktól "Gyakorlati haematologia" c. tárgykörből magántanári képesitést kért. Mivel Karunk 1947. dec. 2.-án tartott V. rendkívüli ülésén személyi minősültségét megállapította dr. Rusznyák István egyetemi ny.r.tanárt és alulírottal küldte ki tudományos munkássága megbirálására. Dr. Lőwinger Simon 46 éves, orvosi diplomáját a bécsi egyetemen szerezte meg és 1927-1932-ig a pesti izraetila kórházának Lévy Lajos dr. igazgató főorvos vezetése alatt állott C-osztályán működött mint segéd- és alorvos. Ezután 1944.-ig ugyancsak Lévy osztályán dolgozott mint tudományos munkatárs, s 1946-ben a MABI központi kórháza III.sz. belosztályának főorvosává neveztetett ki. Közben hosz- szabb ideig volt a zürichi Naegeli-klinikán és 1937-ben a párisi Tenon kórházban P. Emile Weil osztályán működött. Kéréséhez 20 dolgozatot mellékel, ezek közül azonban 2 különböző nyelven megjelent azonos dolgozat és pedig a б.-ik és 8.-ik számú. Dolgozatait kettő kivételével csupán magyar nyelven közölte. Közleményeinek rövid kivonata az alábbiakban foglaltatik: 19 dolgozata közül 2 casuistika / 3, és 5./;5 továbbképző jellegű /9,11,15,16,18/;7 társszerzővel készült, de ezekről azon 1-2 kivételével, amelen Lévy és Rusznyák professzor szerepelnek, kétségtelenül megállapítható, hogy a folyamodó szellemi vezetésével készültek. A 13. tudományos jellegű dolgozata klinikai esetek észleléséből és feldolgozásából áll és ezek közptt jelentős az icterus haemoly- ticus csontvelői képére vonatkozó kimutatása, amely a külföldi irodalomban is méltánylásra talál. Eredményesen dolgozott az azotaemiás anaemiák pathogenesisének tisztázása, a leukaemiák urethankezelésében lejátszódó csontvelőfolyamatok megállapítása terén és a terhességi hyperemesis kapcsán keletkező haemophiliához hasonló kórkép keletkezésének okául a májbántalom folytán létrejött fibrinogenopeniát állapította meg. Két- közleménye klinikai kísérleti irányú /a 17 és 20. sz./. Egyik a
