Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Kar - tanártestületi ülések, 1947-1948

1947. október 21., II. rendes tanártestületi ülés - Elnöki előterjesztések

amely munkaerejük ÿavât szinte teljességgel igénybe veszi. Nem csak a sebészeti szakmák keretébe tartozó klinikákon, hanem úgyszólván minőén klinikán, a őolog természetéből kifolyólag, mindig a legsúlyosabb megbetegedési esetek iek^sznek; a betegek gyógyításával járó minőén izgalom ás felelősség a klinikát vezető professzor vállán nyugszik. Való tény, hogy a klinikus professzoroknak magángyakorlatuk is van. í,zt azonban ők közérdekből és nem csak szociális helyzetük javitáoa érdekében vállalják. A klinikai rutinmunka mellet különösen figyelembe vége a tudományos kötelezettségeket, erre a magángyakorlatra nem sok idejük jut és számolni kell azzal is, hogy ennek a magánjövedelemnek megszerzését rengeteg r egie - költség és acókötelezettség terheli. A tudományos pótlékban való reezeltetásük még abból a nézőpontból la közérdeket szolgál, hogy hivatali jövedelmük emelése a magánpraxis kényszerű szorgalmazása helyett őket is a tudományos működés felé fogja vonzani, kéltánytalannak kell tehát tartanunk, hogy a tudományos pótlék folyósításából éppen csak a klinikus professzorok rekeaztasaenek ki, holott éppen ők azok a professzorok, akik különlegesen súlyos lelki és fizikai megterhelésük következtében leginkább kénytelenek az időnek előtt való megrokkanás veszedelme elé nézni.

Kinőezek a szempontok talán eléggé megvilágítják az orvoskari klinikus professzorokat és a velük együttműködő klinika orvosszemélyzetét is, a tudományos pótlék rendszeresítése során ért sérelmet és elegendők a cenzus eltörlésére irányuló kérelmünk aegokolására.

2./A 22.173/1S47.-II.P.M.SZ. rendelet 2./d. pontja az egyetemi, a főiskolai és az intézeti tudományos egészségügyi és műszaki segéd- személyzet létszámába kinevezett alkalmazottakat 3Q£-ou tudományos pótlék élvezetében kívánja részesíteni, óz a z*endelkezé6 különlegesei: sok méltánytalanság forrása. A 18.600/194-5.P.M. éa a 18.650/1945.P.&« sz. rendeletek minden jőszándék ellenére seia oioották meg az egyetemek, a főiskolák éa a tudományos intézmények státus-problémáit. A felsorolt felsőmüvelőoéoi intéswaényékben még jelentékeny száiau nem kinevezett, hanem béryegyzékes, kiskasszás, aib. személy működik rendszeresen olyan munkakörben, amelyek éppen úgy hozzátartoznak az intézmények tudományos és betegellátási stb. ügyviteléhez, mint azoknak a személyeknek tevékenysége, akik jő sorsukra шаг végleges kinevezést kaptak. A Pázmány Péter egyetem funkcióit illetőleg aligha lehet érdemben elbírálni a szociális igazság korrekt szemléletében másként, mintha minden alkalmazott tevékenységét egyenlő mértékkel elismerjük. Az egyetem tanító, tudományos és betegeliátásbeli funkcióját- véleményünk szerint- el nem láthatja a rectori, dékáni hivatalok, queeturák atb. adminisztratív tevékenysége nélkül. Az utóbb