A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1933-1934 (15481)

Fekete Zoltán lelépő rektor beszámolója a m. kir. Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola 1933/34. tanévi működéséről

20

stb.). A valószínűség ezért a mellett szól, hogy a bennlakók tanulmányi eredményei jobbak mint a többiekéi.

Az 1928/29. tanévtől az 1933/34. tanévig terjedő 6 éves időszakra nézve az alábbi kimutatás*) szolgálhat tájékozásul az elért vizsgaeredményekről:

Tanév

A kollégium bennlakói

Г

Más hallgatók

Az

elért vizsgaeredmények százalékos megoszlása

jeles

jó

elégséges

0

jeles

jó

elégséges

0

1928—29

13’9

34-6

51-5

—

12-3

26-5

38-5

22-7

1929-30

13’4

30-5

41-9

14-2

11-2

28-5

38-2

22-1

1930-31

18-6

297

36'4

15-3

11-3

31-3

30-8

26-6

1931-32

203

252

292

25-3

10-7

22-0

286

38-7

1932-33

11-8

24 4

23-3

40-5

9-0

206

21-6

48-8

1933-34

16-8

29-3

266

273

13-3

21-4

24-2

41-1

Átlag:

16-4

28'7

34-6

20-3

11-5

24-9

30-4

33-2

í 45'1%

36-4% 1

A fennebbiekből kitűnik, hogy a Szent Imre Kollégiumban elhelyezett hallgatók vizsgateljesítménye általában jobb, mint a többi hallgatóké. A jeles és jó osztályzatok százalékos arányszáma az előbbiek részéről 8'7%-kal kedvezőbb, mint az utóbbiaké. A vizsgaeredmények hiánya pedig 12’9%-kal kevesebb mint a kintlakóké. A bennlakók átlagos vizsgaeredménye (ha a jeles = 1, a jó = 2, az elégséges = 3 és az elégtelen = 4) : 2‘59, a kintlakóké: 2'85, azaz mintegy 10%-kal rosszabb.

Ezek az adatok tehát számszerűen is igazolják azt a feltevést, hogy a tanulmányi eredmények és az elhelyezés milyensége közt bizonyos határozott vonatkozások állanak fenn.

F. Z.

*) A kimutatás csak a végeredményeit tünteti fel annak az aprólékos, hosszú időt igénylő munkának, amelyet ebből a célból Lichner József írodafőtiszt végzett nagy gonddal, a főkönyvek adatainak részletes kiírása és csoportosítása alapján.