A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1933-1934 (15481)
Fekete Zoltán lelépő rektor beszámolója a m. kir. Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola 1933/34. tanévi működéséről
12 Örömünkre szolgál, hogy Balázs István nyug. főisk. nyílv. r. tanár, ki nyugdíjazásával kapcsolatban érdemei el smeréséül az egyetemi nyílv. rendes tanári címet kapta, továbbra is megmarad karunk kötelékében s mint meghívott előadó, folytatólagosan tovább viszi volt tanszéke ügyeit. Pattantyús Ábrahám Imre nyug. főiskolai nyílv. rendes tanár, címzetes egyetemi nyílv. rendes tanárt azonban, sajnos, végleg elvesztettük, ő a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű r. t. műszaki igazgatóságát vállalta s Budapestre költözött. Távozása nagy űrt hagy maga után. A kalorikus és hydrogépek, valamint a kohógéptan szakavatott, nagytudású előadója volt s tárgyainak ellátása nagy gondot s alig legyőzhető nehézséget jelent a kohászati szak számára. De űrt hagy maga után mint ember s mint kartárs is, kinek őszinte jelleme, keresztényi felfogása s kollégiális magatartása osztatlan megbecsülést váltott ki mindazokból, kik vele érintkeztek. Kartársainak őszinte jókívánatai kísérik őt új útjára! Örvendünk, hogy a kitüntetésképen kapott egyetemi tanári cím továbbra is hozzákapcsolja őt karunk tanári testületéhez. Finkey József ny. r. tanárt a Magyar Tudományos Akadémia 1934. május 11.-én levelező tagjává, Roth Gyula ny. r. tanárt pedig a finn Erdészettudományi Társaság tiszteletbeli tagjává választotta. Kitüntetésben részesült még Dr. Schleicher Aladár oki. fémkohómérnök, bölcsészdoktor, nyug. m. kir. főbányatanácsos, műegyetemi magán- és rendkívüli tanár, ki főiskolánkon hosz- szabb ideig adta elő a fémtechnológiát, a metallográfiát és a fémkohászati enciklopédiát, majd később a nevezett tárgyak előadásának irányításával s a II. szigorlaton a fémtechnológiából való vizsgáztatással volt megbízva. Ez a kitüntetés megér- demlett elismerése Schleicher évtizedeken át folytatott nagyértékű gyakorlati és tudományos tevékenységének. Halálozások. Kápolnai Pauer Viktor, Kápolnai Pauer István ezredesnek, az egykori garibaldistának, Nápoly díszpolgárának és a magyar katonai irodalom úttörőjének fia, született 1876. július 3.-án Budapesten. Szaktanulmányait a Bányászati és Erdészeti Akadémián végezte. Mind a fémkohászati, mind a bányászati tanfolyamot hallgatta. A bányamérnöki oklevelet 1899-ben nyerte el. Szolgálatát a szélaknai m. kir. bányahívatalnál kezdte meg. Később tanársegéd volt az akadémián, majd újabb üzemi szolgálat után a budapesti m. kir. földtani intézethez került, hol két éven át működött, azután ismét a szélaknai bányahivatalhoz helyezték vissza. Ismereteinek kibővítése céljából 1 évi szabad-