A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1933-1934 (15481)
Fekete Zoltán lelépő rektor beszámolója a m. kir. Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola 1933/34. tanévi működéséről
10 lomszerű a mult tanév kisebb eseményeiről külön is részletesen megemlékeznem, amint az a beszámolóval kapcsolatban szokásos. Ezekrenézve utalok az 1933—34. tanévről szóló évkönyvre, mely rövidesen meg íog jelenni. Csupán azt emelem ki, ami a főiskola sorsára nézve elhatározó jelentőségű volt. Ilyen volt Dr. Hóman Bálint kultuszminiszter úr őnagymél- tóságának a múlt év július 4.-én és 5.-én Szily Kálmán államtitkár úr Öméltósága kíséretében Sopronban tett látogatása (melyről részletesen már múlt tanévi évkönyvünk számolt be), mely a helyzet tisztázódását nagymértékben előmozdította. Ekkor nyújtottuk át a főiskola emlék ratát is, melyben a tanács az átszervezéssel kapcsolatban felmerült óhajait fektette le. Ezeknek az óhajoknak messzemenő, megértő méltánylása jutott kifejezésre az 1934. évi X. te. szerkezetében. A régi fő’s- kolán képviselt szakok együttmaradtak, úgyhogy az új egyetemi kar az előbbi intézmény egyenes folytatásának tekinthető. A főiskola nem szűnt meg, csak más alakban él tovább. Változatlanul fenntarthatja régi, bevált tanítási rendszerét s nagyobb zökkenők nélkül folytathatja eddigi munkáját. Az ifjúság is megőrizheti régi szokásait, hagyományait s ápolhatja a Selmecbányáról ide áthozott ősi bajtársi szellemet. Mindez máskép lehetett volna, ha a kultuszkormány megértő politikája nem támogatott volna ebbeli óhajaink teljesedésében. Minthogy azonban jelen beszámolóm a múlttal foglalkozott, régi felettes hatóságainkról, a m. kir. pénzügyminisztériumról és a m. kir. földmívelésügyi minisztériumról sem szabad megfeledkeznem. Nekik köszönhető, hogy intézményünk oda fejlődött, ahol most áll s hosszú évtizedeken át nevelhette a kifogástalanul kiképzett bánya-kohó- és erdőmérnökök generációit. Épenazért nem mulaszthatom el, hogy azért a jóindulatú, sőt gyakran lelkes támogatásért és áldozatkészségért, melyet az említett szakminisztériumok részéről mindenkor élveztünk, mint a volt főiskola utolsó, búcsúzó rektora, erről a helyről is ne fejezzem ki a tanári testület legmélyebb háláját és köszönetét. Most pedig, a jövő felé fordítva tekintetemet, a magam részéről is melegen üdvözlöm a József Nádor Műegyetem rektori tanácsát és tanári testületét s kiváltképen a bánya-, kohó- és erdömérnöki kar első dékánját. Tudom, hogy az ő kezében jó helyen van ez a fontos tisztség s hogy ő arra hivatott kézzel fogja kormányozni almamáterünk hajóját az előtte álló új vizeken. Adja a Gondviselés, hogy ez az út áldásos legyen s meghozza mindazt, amit az új korszak első évétől várunk. Hozzon megnyugvást, biztonságot, jó kilátást és viharmentes kifutást a kitűzött cél felé, a múlt és a jövő közös célja felé, mely nem lehet más, mint a tudomány, a haza és mindezeken át Isten dicsőségének szolgálata. Jó szerencsét!
