A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1933-1934 (15481)
Fekete Zoltán lelépő rektor beszámolója a m. kir. Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola 1933/34. tanévi működéséről
7 két a nehézségeket. A felszabadult magyar géniusz csodákat művelt. A német jellegű akadémia rövidesen izig-véríg magyar tanintézetté vált s nemcsak a szaktudományok művelése terén haladt előre hatalmas lendülettel, hanem a hazafias magyar szellem kultuszának is erős végvárává fejlődött a Felvidéken. Az 1872. évi újjászervezés értelmében a Selmecbányái fő- bányagróf megszűnt az akadémia igazgatója lenni. Az intézet első választott igazgatója Pöschl Ede rendes tanár lett. Az igazgatót a Felség erősítette meg. Az újjászervezés nehéz munkájában nagy érdemeket szerzett Farbaky István, az akadémia nagynevű tanára s többször újraválasztott igazgatója, aki tudományos téren is kitűnt s kinek neve a Farbakv-Schenek-féle elektromos akkumulátor révén sokáig közismert volt az elekrotechnikusok körében. Az ő javaslata alapján öt osztályt szerveztek: a bányászatit, fémkohászatit, vaskohászatit, építészetit és gépészetit és az erdészetit. Az utóbbin két tanfolyam állott fenn: az erdészeti és az erdömérnöki. Ez az utóbbi 4 éves volt, míg a többi 3 éves. A 4 éves tanfolyamok 3 évesre való leszállítását a bányászati tanulmányoknak a kohászatiaktól való teljes elválasztása tette lehetségessé. Farbaky vetette fel annakidején a teljes főiskolai tan- szabadság eszméjét is, mely'et 1872-től 76-ig valóban gyakoroltak. Ekkor azonban a szerzett kedvezőtlen tapasztalatok alapján ismét visszatértek a kötött tantervhez és tanulmányi rendhez. További újjászervezés történt 1876-ban (6 osztállyal), 1895- ben, majd 1904-ben Ez az utóbbi szervezés hozta meg a régi akadémiának a főiskola címet. Jellemző, hogy ezt sokan idegenkedéssel fogadták s a névváltoztatásnak ezt az alakját nem tartották kedvezőnek a színvonal kifejezésére. A selmeci akadémiának megvolt már a maga patinás hírneve, míg a főiskola elnevezés idegenül csengett és később valóban félreértésekre is adott alkalmat. Ezzel az újjászervezéssel a tanfolyam tartama minden szakon ismét kötelezőleg 4 évre emeltetett. Ezenkívül továbbra is fennmaradt a 2 évi gyakorlat kötelezettsége, úgy hogy a mérnöki oklevél megszerzéséhez legalább 6 év volt szükséges. Az igazgatói intézmény megszűnt s az önkormányzattal felruházott tanács élére a 2 évre választott s a király által megerősített rektor lépett. Mind a négy osztálynak külön, egy évre választott dékánja volt. A tanszékek száma 1904-ben 20-ra rúgott. A kiegyezést követő évtizedek tanári karának számos el- húnyt jelese közül Pöschl Ede, Farbaky István, Schenek István, Faller Gusztáv és Károly, id. Litschauer Lajos, Kerpely Antal, Herrmann Emil, Cséti Ottó, Sobó Jenő, Böckh Hugó, Wagner Károly, Szécsi Zsigmond, Fekete Lajos, Vadas Jenő és Jankó Sándor nevét emelhetjük ki. Az intézmény az újjászervezés után szépen fejlődött egy évtizeden keresztül. A kormány megértő támogatása a tan
