A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1932-1933 (15481)
A m. kir.bányamérnöki és erdőmérnökí főiskola tisztikara az 1933-34. tanévben
Mint gyakorlati szempontból fontos és újonnan bevezetett kutatási ágat kell megemlítenünk azt, hogy az intézet megkezdette a magyarországi különböző tűzifák víztartalmának és tűzerejének rendszeres vizsgálatát. Természetesen mindezek a kutatások csak úgy voltak keresztülvihetők, hogy az intézet a maga rendkívül szerény dotációján kívül a hazai és külföldi tudományos körök részéről jóindulatú támogatásban részesült Hóman Bá int vallás- és közoktatásügyi miniszter úr Önagyméltósága a Természettudományi Alapból nyújtott az intézetnek jelentékeny támogatást, a földmívelésügyi minisztérium erdészeti főosztálya pedig most már évről-évre rendszeresen támogatja anyagilag az intézet kutatásait. De köszönetét kell mondanunk a finn, a porosz, a norvég, a francia és az olasz erdészeti kísérleti állomásoknak, továbbá az amerikai Egyesült Államok földmívelésügyi minisztériumának, a tharandti erdészeti főiskola talajtani intézetének, hogy a talajpróbák gyakran sok költséget igénylő beküldésével az intézet munkásságát lehetővé tették. Az intézet laboratóriumaiban az elmúlt évben az intézet szorosan vett személyzetén kívül többen dolgoztak. így tanulmányozta az intézet munkásságát Silvy-Leligois, a francia erdészeti kísérleti állomás adjunktusa, azután a hazai munkatársak közül rendszeresen dolgozott az intézetben Dr. Varga Lajos egyetemi magántanár (az erdőtalaj protozoafaunája és hidrobiológiája), Dr. Szentbe Kornél állami reáliskolai tanár (növényrendszertan), Gráf János a budapesti tudományegyetem növényélettani intézetének gyakornoka (növényanatómia) A Kísérleti Állomás személyzetével szintén számos közös problémán dolgoztunk, így az intézet felszereléseit és laboratóriumait különösen Dr. Magyar Pál m. kir. erdőmérnök és Ijjász Ervin m. kir. segéderdőmérnök használta a Kísérleti Állomás személyzete közül. Az intézet látogatói közül meg kell említeni Dr. Demote Viktor baseli egyetemi tanárt, azután Aldo Pavarit az olasz erdészeti kísérleti állomás igazgatóját és Japánból Prof. Dr H. Nakayamát és Prof. Yonosuke Okadát. A botanikus kertben tovább folytattuk a kert berendezési munkálatait és az erre a célra rendelkezésre álló szűk hitelkeretek dacára továbbfejlesztettük az alpinétumot, bővítettük az arborétumot. Jelentékenyen gyarapítottuk a bíoló-
