A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1932-1933 (15481)

Beszámoló a M. kir. Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola 1932/33. tanévi működéséről

22

Köveseinek tehát annakidején új intézményt kellett megszerveznie. S ő ezt a feladatát kiváló rátermettséggel oldotta meg

Olyan időben tudóit erre a célra igen tekintélyes hiteleket kieszközölni, amikor a főiskola a legbürokratikusabb, aprólékos takarékoskodás mentalitásának a korát élte s amikor az intézet fejlődésének épen ez a kicsinyes aggályoskodás volt egyik főakadálya. Megvoltak ugyan a szép, új épületek s a helyiségek egy része meg is volt töltve azokkal a látványos gyűjtemény- tárgyakkal, amelyek jelentékeey része kiá másokról került a főiskolára, nagy volt azonban a hiány az újabb, korszerű, szabatos mérnöki és tudományos kutatómunkához szükséges műszerekben és felszerelési tárgyakban A tanszékek szerény dotációja miatt ilyen beszerzésekre gondolni sem lehetett Ennek a helyzetnek a gyökeres orvoslásához pedig hiányzott a kezdeményező szellem,

A mozdulatlanságnak ezen a gátján tört rést Kövessi Ferenc, amikor a növénytani tanszék felszerelésére, meggyőző érvekkel támogatott felterjesztésében 50 000 koronát kért és kapott. Ezzel az összeggel vetette meg a ma már világviszonylatokban is elismert növénytani intézetünk alapját. Később erre a célra újabb, jelentékeny összegeket folyósított a kormány.

Ez a példa felvillanyozó hatással volt a többi tanszékre is. Volt már precedens, amelyre hivatkozni lehetett: a tanszékek egymásután jelentették be felszerelési igényeiket s ettől az időtől kezdve vált úgyszólván rendszerré az évi „átmeneti hitelek“ folyósítása, melyek a főiskolára nézve a fejlődésnek új korszakát jelentették. Dr Kövessi kezdeményező lépésének tehát tagadhatatlanul termékenyítő, üdvös hatása volt az egész főiskola fejlődésére. Ezt a nagy érdemét s még más egyebeket is feltétlenül el kell tehát ismernünk s hálával kell róla megemlékeznünk. Az 5 leleményes, előrelátó kezdeményező munkája nélkül a menekülés után újjászervezett főiskola sem állana ma azon a színvonalon, amelyen áll.

Mint tanár, mindig példás kötelességtudással végezte teendőit, s lelkiismeretes pontossággal tartotta meg előadásait és gyakorlatait akkor is, mikor • változott helyzet folytán, mint a növényélet- és kórtani tanszék tanárának már tanársegéde sem volt.

Tudásának sokoldalúsága és egyéni hajlamosság is arra